Daninak, azt az ideámat, hogy egy gyerek még a pocakomban várja, hogy szabad utat kapjon.
Így visszaemlékezve már mosolygok, de azt a rémületet, amit akkor láttam Dani arcán, sosem fogom elfelejteni. :)
Pedig tudom, hogy HA minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor az a kis negyedik úgyis kibújik majd.
Úgyhogy igyekszem a háromnak jó édesanyjuk lenni, és ügyesen beosztani, hogy maradjon a negyediknek is. Erőből, türelemből, egészségből és anyagi javakból is. Bár ez utóbbi pillanatnyilag ingatag, de abban is biztos vagyok, hogy már Hanna sem fog saját lakást, autót, sokszámjegyű hitelkártyát kapni...
De azt hiszem, ahol háromnak jut, ott egy negyediknek is fog, persze könnyen beszélek én, a nincstelen adóstárs... :)
És akkor újra ránéztem Danira, és nagyon hálás voltam neki. Meg büszke. Hogy felelősséget vállal. Értünk. Mindannyiunkért.
A kis negyediket visszazártam a szívembe, és odaálltam a legnagyobb mellé... csináljuk tovább.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar