Csavargunk

Ez a díva itt Hanna.
A sztorihoz először is egy párbeszéd.
Tegnap este a zuhanyzóban nézegetett:
- Mama, te a nyakláncoddal alszol?
- Ühüm.
- És jó neked?
- Szeretem, megszoktam és ha levenném, biztosan nem venném fel reggel.
..csacsogtam, már ahogy egy háromésfélévessel az ember cseverészik, miközben azt a tíz percet tölti épp a melegvízes gőzben, amit amúgy egyedül szokott... és kicsúszott. Mármint, hogy:
- Neked is van egy nyakláncod, az első születésnapodra kaptad, emlékszel rá?
Mit is várhattam volna:
- Mama, kérem. Szeretem. Szeretnék nyakláncban aludni.
Megkapta... emlékszem, én is megkaptam anno az enyémet. Az már nincs meg. Azt hiszem akkor hagytam el, amikor nagyon vigyázva a nyakamban hordozgattam egy pár napig középsőcsoportos koromban. ...
Szóval Hanna két napja a nyakláncában feszít. Dani meg a fejét fogja. Én meg pironkodva vallom be neki, hogy nyilván megengedtem neki, és nyilván furcsa nekem is így látni Hannát, de higgyen nekem, három nap. (Ma este levette... két nap volt.)
És akkor a csavargás.
Az úgy volt, hogy Dani a nagy döntés előtt nem volt képes semmi életbevágón kívüli hosszasan megbeszélős dologgal foglalkozni.
Én pedig eldöntöttem helyette is, hogy elmegyünk ezen a hétvégén egy kisebb (nagyobb társasággal) a Tisza tóhoz.
Tegnap Dani megvétózta.
Engedtem neki.
Kerestünk szállást.
Bécsbe vágyom... mondtam. Meg rossz idő esetére is valami vizes programra. Ausztriában...
Soprontól egy kőhajításnyira találtunk szabad szobát, Ágfalván, és tényleg teljesen véletlen, hogy ez egy lovas hely... :)
Az ilyen spontán dolgok általában jól sikerülnek. A kezdet mindenesetre kecsegtető. Bár egy szobában vagyunk mind, és kisebb fennakadások vannak így az esti elalvás körül, de a hely zseniális. Tiszta, szép, és van minden. Még medence és jakuzzi is, sőt egy nagy ugráló a kertben, játszótér, és lovak. Meg pónik, meg csacsi.
Kicsit bánom a nagy társaságot, de nagyon jó itt. Az eső ellenére is, ami előreláthatólag vasárnapig tart majd...