Mínuszban

Azt a céget, ahonnan Hannaszülni mentem, eladták az akkori tulajdonosok, valamikor a Hanna és Mikolt közti időkben.
Az új vezetést nem ismertem, és lassacskán mindenki lecserélődött.
Egy biztos pont volt a történetben, ami miatt biztonságban érezhettem magam, Zs., aki a bérekkel foglalkozott, és minthogy a cég egyben Tb kifizetőként is működött, minden új gyerek születésekor megúsztam a hercehurcát, Zs. intézett mindent, már előre kitöltöttük a papírokat és amikor elérkezett az idő, hogy az egyik juttatáscsomagból a másikba kerüljek, megvolt.
Nem túl bonyolult ügy, a tgyást mindig a gyed követte, aztán újra tgyás, újra gyed, majd harmadszor is ugyanez a kör.
Csakhogy.
Fogalmazzak szépen, virágnyelven...
A foglalkoztatómtól a kifizetőhely-séget elvették. Volt rá okuk, legyen ennyi elég. Aztán foglalkoztató kezdetben csak nem vette fel a központi telefont, majd elpárolgott.
Zs., aki nem alkalmazott, hanem szerződött szolgáltató volt, idővel megelégelte, hogy mindenért őt keresik, szintén nem vette fel a telefonját. Sohamár. Az, hogy minden papírom nála van, már csak hab a tortán. Talán egy munkaszerződésem van itthon...
Május 17-én lejárt a tgyás. Elérkezett a gyed igénylés ideje. Csakhogy foglalkoztatói igazolás nélkül nincs gyed.
Hiába zörgetnék, nincs is hol.
Kérvényt írtam Oepnek, keresse foglalkoztatót, megnyugtatott, neki megvannak az eszközei. Akkor még csak mosolyogtam, mert ha vpop nem találja a kis társulatot, akkor vajon ők miből gondolják, hogy sikerrel járnak? Persze egyszerűbb volna, ha venném a fáradtságot és mennék magam. Ezek nem értik, hogy nincs hova?...
Back to the point.
A július 5-én leadott anyagommal 22 napja van az egyik osztálynak érdemben eljárni, ha nem megy, akkor újabb 22 nap telhet el, hogy az ellenőrzési osztály is lépjen.
Valamikor július elején nem túl kedves, ámbár nagyon arrogáns, és egyáltalán nem kooperatív ügyintézőtől ezt az infot kaptam:
Hívjam az ellenőrzést szeptember 5-e után, addig felesleges. (vagy intézzem én a foglal.ig., még mindig nem érti, hogy nem a karikagyűrűm leesésétől tartok, ami miatt nem megyek én foglalkoztatóhoz papírért...)
Kicsit morgolódtam, mert akkor az ugye már négy hónapnyi juttatás, amit nem kapok meg.
Hatszámjegyű.
Nem mindegy...
De vártam, és ma újra telefonáltam. (Azért eközben egyszer megpróbáltam elérni bizonyos ellenőrzési osztályt, de faxra kapcsolt..)
Fax. Ügyintéző keresés, mit ad Isten, a stílusról felismerhetően Ügyintézőnk a vonal végén. Somolyogtam magamban, nem fogok vele sokra menni.
Újra ugyanazt a számot adja, mondom nem jó, jaaaa...kicsit javít rajta, és hopp... kicseng.
Illetve kicsit visszakanyarodva:
Ők elküldték Foglalkoztatónak levelet, amiben kérik az igazolást, erre Foglalkoztatónak van valamennyi ideje, hogy reagáljon, (hogy mennyi, azt Kedves Hölgyem nem tudom megmondani, mert nincs előttem a levél... nade azért gyakorlata ebben csak van? Nincs... Húsz éve dolgozik itt, saját bevallása szerint. No komment.) ha nem reagál, akkor megy egy újabb felszólítás, a határidő után maximum harminc napon belül (miért gondolom, hogy az én ügyem oly fontos másnak, hogy kapkodva reagáljanak), amiben Foglalkoztató újra kap valamennyi időt, hogy reagáljon, és ha nem teszi (mert adabszurdum nincs is abban az irodaházban, ahol lennie kellene... de valaki átvette a levelet, mert nem jött vissza... Itt már anyáztam magamban, mert tudom, hogy a nem jött vissza, az nem egyenlő az átvette valakivel. A sícucc, ami Hannának anno oda érkezett, hetekig csücsült a nagypostán, anélkül, hogy bárkinek visszaküldték volna... a tértivevény persze nincs a kezében, mert abban nem ő az illetékes...)
A gyerekek kiabálnak, ő nem ért semmit, ha gyorsítani akarom az eljárást, hívjam az ellenőrzési osztályt.
Kedves Idős Hölgy a túlvégen.
Készséges.
Tök mást mond.
Vagyis egyfelől nem őt kell keresnem, mert ők Kifizetőhely ellenőrök (hogy ezt Ügyintézőnk miért nem tudta...), de legalább elgondolkodik, és segíteni próbál.
Adjak be kérelmet a Munkáltatói Ellenőrzési Osztálynak, nekik hivatalból kell személyesen felkeresni Foglalkoztatót, amikor is kiderül, létezik-e még, vagy nem...
Plusz, ha írok egy nyilatkozatot, hogy az érvényes munkaszerződésem alapján számolják a gyedet (mi másból számolnák, kérdem én... ), és beviszem ezt a szerződést is, plusz gyed előleget kérek tekintettel arra, hogy mennyi ideje nem kapom az amúgy jogos ellátást, akkor esetleg gyorsabban és hatékonyabban juthatok az ügy végére.
Na akkor kérdezzük meg Ügyintézőnket újra, hogy ezekhez ő mit szól?
Csör csörr.
Nem jó számot adtam? Várjon, vág a szavamba, mikor próbálom megértetni vele, hogy k....vára nincs szükségem a másik telefonszámra, és hadarja.
Kérdezem, mit szól hozzá, hogy az ellenőrzési osztály kicsit hamarabb is képes megoldani ezt a dolgot annál, hogy sokszor harminc napot várunk arra, hogy kiderüljön, akar-e válaszolni a foglalkoztató? És ha esetleg ezt tudja, akkor két hónapja nem lett volna gesztusértékű vajon ezt elmondani ahelyett, hogy arra buzdított, várjak a soromra csendben?
Ő nem adhat információt arról, hogyan működik az ell. oszt. Két hónapja sem adhatott.
Mért talán ők a titkosszolgálat?
Másrészt én hazudok!!! mert ő nem beszélt velem.
Tökmindegy, akkor a kedves kollega, de mondom neki, a stílusa alapján nem gondolom, hogy van még egy ember, aki ezekkel a szavakkal szól... mondhatta volna, hogy akkor izibe menjek az ellosztályhoz, ha ez ilyen kacifántos.
Ő nem illetékes ebben.
(hogy szakadna rád az ég... akkor főznél nekem egy kávét?)
Rendben (próbálom megőrizni a látszatát annak, hogy bazi udvarias vagyok), akkor mit szól ahhoz, hogy gyed előleg?
Felháborodott morajlás. Na akkor msot kihangosítom, vannak itt még ketten, ezek közül egy revizor. Rázzák a fejüket, kiabálnak, hallatlan.
Végülis mit akarok én? Az ő fizetésüket, vagy a sajátomat?
És miért is veszi fel ő a telefont? Mert az a dolga, hogy segítsen?
Kérdezem, tajtékzik. Idióta.
Le....sza a telefont. Már elnézést, de kénytelen vagyok szemléltetni, és azt mégsem írhatom, hogy letette, mert az eufemizmus volna.
No itt elszakadt a cérnám.
Visszahívom...
Mint az óvodában. Legszívesebben nagybetűkkel írnám, annyira abszurd.
Recsegő, dohányfüstös hatvanas veszi fel. Kérem, adja azt, akivel beszéltem az imént. (ő mondta, hogy hárman vannak, gyaníthatóan már csak egyet kell kizárni, hogy tudja ki az, de erre semmi szükség, ugyanis nagyon kulturált Ügyintéző üvölt a háttérben.
Nem tudja kivel beszéltem.
Aki a háttérben kiabál, mondom.
Lefogja a kagylót, (kicsit nyolcvanas évek hangulata van a sztorinak) hallom, ahogy suttogja:
Megismerte a hangodat!!!
Én vagyok a sátán kérem szépen...
Kínomban felemelem a hangomat, most tényleg hülyének néz? (Mi ez itt? Csupán tudni szeretném, hol tart az ügyem az enyém, nem az övé...) és ha ott, ahol gondolom, vagyis a sehol, akkor hogyan érhetném el, hogy mégis tartson már valahol ez a szarakodás. Nem három forintról van szó kérem... meg egyébként is...)
Idióta telefonhoz jön és tajtékzik tovább. Előszedem a leglágyabb tónusomat és kérem a kedves nevét.
Azt ő nem mondja meg.
Kérdem, miért titok?
Igen... amúgy minek kell az nekem?
A felettesével gondoltam elbeszélgetni kicsit arról, hogy ő vajon mit ért ügyfélszolgálat alatt és abba beletartozik-e ez a stílus, az információk visszatartása, a pofátlanság és a dilettantizmus, vagy nem csak én gondolom, hogy nem.
Ő akkor sem mondja meg a nevét.
És rámb....sza.
Hol élünk?