Mert az úgy van, hogy nem volt. Eszem, idő, gondolat kitalálni, elkezdeni, kivitelezni. Mert ha lett volna, akkor már tényleg minden itt sorakozna.
Nem várok én tucatnyi mindenfélére, csak épp arra a három igazira, amit végül elég hosszas mérlegelés után megszültünk. Dani és én.
Van Hannának a tündérhintája.
Ezen pedig az állandó vita.
Mégsem akartam mégegyet ugyanabból.
Pedig megtanulhattam volna már, hogy pont ugyanaz kell. Csak saját.
És akkor elkocsikáztunk, ahol azt mondták van némi esélye, hogy a megrendelteken kívül, ami (Dóri ugye?...) május óta nem érkezett meg, a jövő hét elején jön egy olyan is, ami a miénk lehet.
Nincs bizodalmam.
Felkutattam hát a saját lelőhelyet.
Ott van.
És ide is érne, Némethonból ugyan kissé rizikósan, de lehetséges.
De nem bírom kifizetni!!! Pedig szeretném......
Keddre biztosan sikerül, de ha szerdán küldik, akkor az péntekre tuti nem lesz nálunk...
És akkor van még a babakérdés, amit szintén addig halogattam, hátha bonyodalmak nélkül is menni fog, hogy a készítője augusztusig nem vállal újabbat.
(Szintén Dóri, a Manka az a...)
Így aztán marad a kevésbé Miminek szóló, de reményteli, hogy a Pagonyban holnap nem mondják azt, hogy egysincs belőle...
Mert akkor pont nemtudom mit adok majd a kétféleszeműnek, de az is lehet, hogy elnapolom az ünneplést augusztus végére.
Hamár a jövő hétre mégcsak jóidővel sem kecsegtetnek...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar