Hogy az addig kisangyalként kezelt nemtelen csodából hirtelen ízig vérig nő lesz?
...
Szoktunk azon tréfálkozni, hogy Mikolt az a gyerekünk, aki után elég sok munkánk lesz a kapunk előtt sorban álló, összetört szívű fiúk lelkének helyrehozásával. Mert ahogy a játékait is, az embereket is hasonlóképpen kezeli. Vannak időszakosan kiválasztott kiváltságosok, akikhez ragaszkodik, aztán ha elég volt, vége. Visszavonhatatlanul. Legalábbis látszólag.
Nos tegnap az egyik rendszeres programot zongoráztuk végig, fagyit ettünk a Millenáris mellett, aztán a parkban játszótereztünk, halacskákat etettünk kaviccsal.
Van a bejáratnál egy emlékmű. Kis fekete márvány talapzat, alig észrevehető.
Mikolt az eperfagyiját eszegette, amikor a kapun belépve észrevett rajta egy kisfiút. Mire odaértünk, a kisfiú már elment.
Mikolt a kavicsokkal bajlódott, a bal kezével szeretett volna százat felvenni egyszerre, de megunta, és végül célba vette az emléket.
Dani már a játszónál volt, Áron éhesen panaszkodott, kérleltem Mimit, jöjjön tovább. Maradni akart, otthagytam.
Mire visszanéztem, már a kisfiú is ott ült mellette.
Hihetetlen volt, ahogy egymásra találtak.
Mikolt a legbájosabb arccal és testtartással ült a kisfiú mellett, és hol úgy tett, mint aki észre sem veszi, hol beszélgetett vele, hol csak elnézett a távolba, várva, hogy kapcsolódhassanak újra.
Messziről néztük Danival és a metakommunikációjuk, a testbeszédük annyira egyértelmű volt, hogy Dani idővel felállt, és kicsit közelebb ment hozzájuk, hogy hallja, miről beszélgetnek. Annyira bensőséges volt a viszony, hogy nem akarta őket zavarni, így egy fa törzsének támaszkodva, karba font kézzel állt csak, és nézte őket.
Közben többször összemosolyogtunk, hol zavarunkban, hol az olvadozás közepette. Danin azért láttam, hogy szíve szerint kardot rántana... :)
Áron jóllakott, vagyis eltelt vagy tíz perc is, ezek ketten pedig még mindig együtt ücsörögtek. Néha odament hozzájuk a kisfiú (szerintem Mikoltnál picivel lehetett csak idősebb) bátyja, de nem nagyon osztottak neki lapot, így ő megunta és odébbállt.
Végül nem bírtam tovább, és Dani helyét átvéve lefotóztam őket...
És csak reménykedem, hogy nem kezdődött még el Mikolt szerelmes élete. Sóhaj...
A képek telefonnal készültek, de azt hiszem a lényeg még így is átjön.


Tidak ada komentar:
Posting Komentar