Az élet praktikus oldala

Dani végre hazajött... így egy kicsit kiegyensúlyozottabb az élet :)
Kb. egy hete, hogy megkaptuk a vízumokat, mindenki két évre, kivéve Hannát, akinek jövő májusban lejár az útlevele... Még nem tudom, hogyan fogjuk kezelni ezt a kis apróságot, lévén itt még magyar konzulátus sincs.
A vízum a feltétele egy csomó dolognak, pl. autót sem tudtunk addig saját névre vásárolni, míg ez meg nem érkezik.
A múlt héten Dani aláírt egy szándéknyilatkozatot (kb.olyan komolyságú, mint egy szerződés) a házzal kapcsolatban, hétfőn pedig aláírjuk a szerződést is.
Ma érkezik a konténerünk, és hétfőn költözünk!!! Tudom, mekkora dolog ez, és most mégsem érzek semmit. Kicsit elfáradtam, és bár Hanna naponta mondja, mennyire unja ezt a szobát (főleg ha elalvásról van szó), és szeretne végre a saját ágyában aludni... megértem. Szóval egészen biztosan más világ kezdődik hétfőn, de ez még messze van... :)
Gita Bayu autó nélkül kicsit elképzelhetetlen, így a második nagy feladat (vagy nemistudom hányadik... amellett, hogy nekem nincs telefonom, és nincs étkezőasztalunk, székeink, és vendégágyunk sem...) hogy mihamarabb kerüljön a háztartásba az is. Nehéz dió, lévén, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg véges és szűkös, az itteni autópiac pedig úgy rendeződik, hogy helyi autó megfizethető de kétes minőségű, nyugati autó nagyjából dupla annyi, mint odahaza. Ráadásul mindkettőnknek elég nagy autóra lenne szükségünk, a hosszútávú terveknek megfelelően legalább hat, de inkább hét+ ember befogadóképességűnek kellene lennie.
Közben pedig zajlik a normális élet, vagyis három gyerek, egyelőre három, vagy két felnőtt, nagy meleg, sok eső, mérsékelt mennyiségű programlehetőség... és egy kis bezártság. Hétfővel azért ez is változni fog, legalább az utcára ki lehet menni sétálni, krétázni, motorozni egyet. Szinte el is felejtettem, micsoda szabadság is egy kis séta!!!