Péntek késő délután, miután Dani befejezte az első heti munkát, felkerekedtünk és bementünk a belvárosba. Péntek lévén hatalmas volt a forgalom, a muszlimok délben imádkoznak, ilyenkor a munkahelyekről is hamarabb elmennek, aztán van, aki vissza se megy már. Ilyenkor akkora a városban a forgalom, hogy a taxis, mikor meghallotta, hogy Dani hová szeretne hazajutni, azt javasolta, menjen inkább kötött pályással.Így mi is ezt választottuk, a rapidKL-lel utaztunk, amin olyan hűvös van, hogy a gyerekekre hosszúujjút és vékony sapit adtam. (aki gyerekkel jön, az jó, ha ilyen esetekre bekészít egy egy melegebb darabot... nekem egy kendő is megtette)
Az ikertornyok szomszédságába igyekeztünk, ahol egy gyerekmedencés játszóterezés volt a program. Fejkendős női parkőrök vigyázzák a rendet, ami azt is jelenti, hogy síppal a szájukban jeleznek, ha valami olyat csinál a látogató, ami veszélyes, vagy tilos. Pl. pároknak kézenfogva sétálni..., vagy kamaszoknak a hintára ráülni, illetve a víz partját jelző kék mozaikon belülre cipővel lépni.
A popsitörlős dobozunkra is árgus szemekkel vigyáztak, amikor anyukám egy padon felejtette, betették a megőrzőbe, itt épp a wc volt ilyen.
A közeg amúgy teljesen jól funkcionál, bár sötétedés után nincs pancsolás, és a játszó felénk nem kapna eu konform minősítést, ráadásul egy kicsit a kevesebb több elv alapján használhatóbb is volna, egymás hegyén hátán vannak a mászókák, három gyerekkel egymagam nemigen mertem volna megejteni ezt a látogatást. Szempillantás alatt szem elől téveszthető a gyerek a játékrengetegben.
Hazafelé az állomáson vacsoráztunk, (mindannyian eléggé elfáradtunk a héten, és reméltük, hogy leegyszerűsítjük a dolgunkat egy kellemes, és gyors vacsorával házon kívül) de inkább egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak, ami így szól: Ne úgy értsd az ételt, ahogy a menükártyán látod... Mert a spagetti vízben úszott, inkább egy tofus tésztalevesre emlékeztetve, bár Hannát ez láthatóan cseppet sem zavarta.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar