Gymboree újra

Nagy volt a dilemma bennem ezzel a foglalkozásosdival kapcsolatban. Kutattam az interneten, alternatívát kerestem, de igazán jót nem találtam.
Végül úgy döntöttem, lejjebb adom az igényeimet és a semmi helyett befizetünk egy bértelre. Nem olcsó, sőt, de így biztosan gyerektársaságban leszünk, és hátha még profitálnak is belőle valamit a gyerekek.
A múlt héten csütörtökön mentünk újra, addigra sikerült az időeltolódást is számításba véve annyi pénzt felszabadítani a kártyámon, hogy fizetni tudjak... :)
A múlt heti zene után a jógát próbáltuk ki, amire mindkét lány mehetett, én viszont nem... Legalábbis amikor megérkeztünk, értetlenül néztek rám, hogy miért követem a gyerekeimet... Hiszen ez egy otthagyós foglalkozás. Még mindig nem értem ennek a lényegét, fogalmam sincs, miért jó egy két éves gyereknek az anyukája nélkül lenni. Persze itt egészen más az óvodakezdés, mint nálunk, két hónap "gyes" után a mamák visszamennek dolgozni. Nyilván nem azok, akiknek a csemetéi effajta délelőtti programon vehetnek részt, így meg aztán végképp nem értem, miért ne mehetne a szülő is a gyerekkel, ha van rá igénye...
Viszont mert nem volt rajtunk kívül más jelentkező a jógára, megengedték, hogy bemenjek. Sajnos ez a dolog is hamar feketelistára került, előbb Mikoltnál, aki csakúgy, mint Hanna egy szót sem értett abból, hogy az égen csillagokat képzeljen el, és mondja meg milyen színű az, amit lát... viszont ő Hannával ellentétben nem is kívánt próbálkozni sem. Így vele hét perc után kijöttünk.
A külső térben kicsit kisebb gyerekeknek volt játszócsoportja, ehhez bezzeg szívesen csatlakozott volna, de nem lehetett, hiszen ez szabály ellenes... Kivétel pedig nincs. Picit nézelődtünk, majd megjelent Hanna is nyomában az értetlenkedő foglalkozás vezetővel, aki próbálta volna visszaterelni Hannát, hiába magyaráztam neki is, hogy valószínűleg rossz lóra tettünk a jógával és majd egy fél év múlva, amikor értik is, mit kellene csinálniuk, megpróbáljuk újra.
Jessica, látva, hogy nem nagyon megy a marketing tevékenysége, nagyon hamar a nyomunkba szegődött, és felajánlotta, hogy próbáljuk ki 11:10kor Miminek a játszócsoportot, Hanna pedig menjen zenecsoportba, egyedül... Kicsit hitetlenül mondtam neki, hogy megpróbáljuk, éreztem, hogy Hanna nem nagyon akar ma már nélkülem sehova se menni.
A foglalkozás kezdetéig volt még valamennyi időnk, ettünk egyet a pékségben, aztán visszamentünk. Közben magyaráztam Hannának, hogy olyan ez, mint az óvoda, a nagyobbak már mama nélkül mennek, és ha szeretné, akkor megbeszélem azzal a fiúval, akit már ismer, hogy fogja a kezét végig. Nem akarta.
De hogy jól jöjjünk ki a sztoriból. Visszamentünk, Mikolt lubickolt a társaságban, nagyon örült a gyerekeknek, Hanna pedig miután az ajtóban biztosítottam róla, hogy itt vagyok ha kellek, Jessica mellett egészen feloldódott, a kendős táncba belefeledkezve lengedezett, legalábbis ezt láttam a detektívablakon be-bepillantva rá.
Az igényeimhez pedig: Itt a legidősebb foglalkozásvezető is nagyjából 25 éves. Egészen biztosan nincs gyereke egynek sem. A hangjuk sem tiszta, kivéve egy kettőt. A foglalkozás felépítésével még mindig nem vagyok teljesen kibékülve. Minden óra 45 perc, ez szerintem meglehetősen sok. Ezek a fiatalok nem tudnak kellőképpen lelassulni a gyerekekhez, nem is értik, hol tartanak, mik a prioritások ezekben az életkorokban. Nyilván felkészítik őket, de ezt, mint tananyagot kezelik (ahogy én láttam), nem pedig tudásként.
Viszont ha úgy tekintek erre az egy napra a héten, hogy szép környezetben gyerekek között vagyunk, némileg strukturált program keretében, akkor elfogadható. Bár lenne ennél összetettebb elfoglaltságunk is, de pillanatnyilag nem valószínű, hogy egyhamar találok ilyet. Hacsak nem csinálok magam. :)
Örömmel voltak ott, végül Mikolt még egy Vera nevű kislánnyal is összebarátkozott, így összességében jó élményekkel jöttünk el. És mert befizettem őket a legbarátibb 54 alkalmas csomagra, megyünk is még.