Az első "igazi" nap

Ami a programokat és azok egymásutániságát illeti.
Áron reggel nyolckor, a lányok pedig kilenckor keltek.
Tojásrántotta volt a reggeli, aztán én kóvályogva (hajnali négyig nem tudtam elaludni, részben a lakások kattogtak a fejemben, részben zaj volt... részben meg mittudomén) megfőztem az első rendes ebédnekvalónkat, hagymalevest.
Dani húst sütött, Áron sírdogált, a lányok játszottak, anyukám kikapcsolt, és jöttek a takarítók is. Mint egy rendes szombat délelőtt odahaza, csak Éva néni nélkül...
Délelőtt a Lake Gardens parkban jártunk (nagyjából a mi Margit-szigetünk), hatalmas játszótéren játszottak a lányok, és egy fotósiskolába is beleakadtunk. Áront egy férfi kérdés nélkül felemelte, (ő mondjuk egy maláj vőlegény volt) és a menyasszonyával lefotóztatták magukat a gráfussal. Áron becsületére legyen mondva, derekasan csak szimpla szájhúzással tűrt, aztán mikor visszaadták (akkor megköszönték, hogy előbb elrabolták...) sírni kezdett... Nem csodálom, elég ijesztő volt nekem is az a sokaság...
A képen Áron kapaszkodás nélkül ácsorog, míg el nem felejtem megemlíteni :) Először a repülőn csinálta, azóta kicsit visszafogottabban gyakorol, de ügyes...
Egykor ebédeltünk, előtte lezuhanyoztam a lányokat, mint egy rendes nyári napon odahaza,és kettőkor elaludtak.
Kíváncsian várom a délutánt-estét...
Reméljük a legjobbakat.