Otthonkeresőben

Tegnap délelőtt hét lakást/házat szemrevételeztünk Josephyvel, aki egykor érkezett egy hétüléses autóval. Az eredeti tervvel szemben, ami úgy nézett volna ki, hogy a lányok délutáni sziesztáznak anyukámmal, mi pedig Áronnal hármasban indulunk útnak, a déli ébredés miatt megdőlt. Kicsit féltem, milyen lesz ez a délután az egész kompániával, de a félelmem tulajdonképpen alaptalannak bizonyult. Az összes gyerekünk példásan viselkedett, és nem elhanyagolható módon az ő szemükkel is tudtuk nézni a lakásokat.
Kuala Lumpur nem egy ősi, organikus város. A belvárosi rész a leginkább emlékeztet arra, hogy ázsiában vagyunk, itt van a kínai negyed, a maga bazárhangulatával, a "látványkonyháival", ahol azért kisgyerekkel már nem ennék...
Itt található a Petronas ikertorony is, körülötte a hightech parkokkal, sokemeletes felhőkarcolókkal, csillogó bevásárlóközpontokkal, amikben egytől egyig minden luxusmárka képviselteti magát.
Ebben a belső részben 1,3 millióan élnek, míg az összlakosság 7,2 millió fő. Vagyis a külső kerületekben, amelyek sokkal inkább szigetekre hasonlítanak, amelyeket nagyforgalmú highwayek szelnek keresztül-kasul, lakik a többség.
Bár van itt magas vasút, meg gyorsvasút, és néhány buszjárat is, az itt élők többsége autóval közlekedik. A klíma okán nem sok gyalogost látni az utcákon, a járdák többsége pedig nem is alkalmas (ha egyáltalán van) sétálgatásra.
Ezekben a külső részekben a leggyakoribb az ún. condo, vagyis lakópark, vagy a gated community, vagy sorompóval körbehatárolt lakónegyed. A biztonság (ami egyébként teljesen rendben van) itt elsődleges, szigorú őrök vigyázzák a sorompók mögött élők nyugalmát. A condók sokszor sokemeletes épületből (a tegnapi nap legmagasabbika 28 szintes volt), vagy épületekből és a hozzájuk tartozó kültéri egységekből, mint kert, medence, teniszpálya áll, és gyakori, hogy az épület aljában konditerem, mosoda, kis közért, sőt néhol bölcsőde is található. A kertes házak elég ritkák, ha vannak is, a kert nem nagy, hiszen elég korlátozottan használják errefelé a külső tereket. Délidőben szinte kihaltak ezek a közös terek is, és bár meggyőződésem, hogy mi kicsit másként élünk odahaza is, mint a többség, vagyis a mieink az extrém időjárás ellenére is kikívánkoznak, megértem, hogy nem lesz itt többhektárnyi területünk, amin füvet nyírunk majd... :)
Nos mindezek ismeretében indultunk útnak, ami felért egy kisebb városlátogatással is, nekem pedig óriási élmény volt sokféle, amúgy minőségében nyilván a lehetőségekhez képest minél inkább ránkszabott életteret látni. Út közben Josephy egy csomót mesélt, jó dolog helyieket is ismerni. Érdekes pl. hogy J., aki kínai, a malájokat egyszerűen csal "locals"oknak, vagy helyieknek hívja, pedig ő is már második generációs maláj állampolgár, ennek ellenére pl. saját üzlete nem lehet, csak úgy, ha betársul egy maláj maláj mellé. Ebből a szempontból J. és mi gyakorlatilag egyformán idegeneknek számítunk... Az "egységben az erő" jelmondat ebből az aspektusból nézve kicsit nehezen értelmezhető. :)
Node visszatérve a fészekrakásra.
Eredetileg négyszobás dolgot kerestünk, a gyerekeink számára, és az esetlegesen várható vendégfogadásra is felkészülve. Van viszont egy összeghatár, amin belül mozoghatunk. A kettő sokszor nem kompatibilis, illetve a minőség a négyzetméter számmal egyenes arányban nő, vagyis ha jót szeretnék, akkor az hat vagy hét szoba, és nekünk megfizethetetlen. Így is elég mellbevágóak az árak, nyilván a külsőbb részeken kicsit mérsékeltebbek, de a központhoz közel az átlag egy ilyen méretű lakás bérlésére nagyjából 6-8ezer ringit körül mozog, amit 70el kell szorozni...
Így aztán jön a kompromisszum, hogy kicsit kisebbet, de mégis elfogadható minőségben, és ha van rá mód, akkor olyan helyen, ahol még rövidtávú egy-két szobás apartman bérlésére is van lehetőség. Vagy ekkorát, kijjebb. És persze olyat, ahol nemcsak mi, hanem a gyerekek is jól érzik majd magukat, bár egyelőre az életünk itt épphogy alakulóban van, reményteli, de beálltnak egyáltalán nem nevezném.
A hét helyből kettőt elvetettünk. Mindkettő ugyanazon a condon belül volt, egyikben sem volt kád, a közös téren nem volt medence, és ez gyakorlatilag a helyiek fennségterülete volt. (emiatt a medencehiány, ők ugyanis nem fürdőznek...) Viszont az egyetlen olyan hely volt ez, ahol a játszó mellett füves téren szaladgáltak a gyerekek, Áronnak is ragyogott az arca a füvet csiszatolva...
Három másik lakást néztünk meg közel egymáshoz a Mont Kiara nevű részen, ezek közül kettő ugyanabban a 28 szintes épületben, amiből az egyik tetején egy medence is található. Amikor felmentünk megnézni, a lélegzetem is elállt, elég extrém megoldás, ilyen magasban egy olyan feszített vízű medence, aminek a széle nagyjából az épület szélével van egy síkban. Fantasztikus a kilátás, de a gyerekeimet biztosan nem engedném belemenni... pedig félős az nem vagyok.
A lakások egyébként tényleg nagyon jó elosztásúak, itt jellemző, hogy minden szobához jár fürdőszoba, és ami nekem különösen tetszik, hogy a nappaliból, ami általában kővel burkolt, le van választva egy kisebb tér, ez már parkettás, amit tanuló, vagy dolgozó, vagy játszórésznek hívnak. Zseniális.
Ami miatt ezek közül egyik sem az igazi, az a külső közös rész. Nem gyerekbarát, felnőttként szuper, de kicsikkel semmilyen. Sajnos. Illetve ebbe az országba érve újra földrengésparám lett, nem is gondoltam volna... konkrétan félek a 24. emelettől...
A Tiffanitól egy tömbnyire, a Kiara Villeben láttunk egy nagyon jó külső terű lakást, annak a belseje volt az, ami miatt elvetettük. A harmadikon, elég sötét, leárnyékolva a környező háztömböktől, nem volt túl beleszeretős. Viszont ahogy kiértünk az udvarra, a gyerekek élni kezdtek, Hanna vizezett is, többeket láttunk bringázni... Ráadásul ez az a környék, ahol sétatávolságra van egy kisebb egyszintes központ boltokkal, kávézókkal... Így itt keresünk még háromszobás lakást, kicsit feljebb... és akkor megint jön a magasságpara.
Volt még egy ház, egy zsákutca végén, a gyerekek mintha hazaérkeztek volna, leültek az utca közepén és levelekkel játszottak egy fél órát. Itt viszont nincs semmiféle közösségi tér, egy medence kivételével, ami kb. 15 háznyira van, elképzeltem magunkat, ahogy csomagokkal megpakolva lecuccolok a 32 fokban a hárommal, majd délben hegynek fel. Pedig a ház maga nem volt rossz. :)
És akkor a féltve szeretett kedvenc... Otthon ezt a környéket találtam az interneten böngészve, és bár akkor házat szerettem volna, ez most elérhetetlen. Viszont a condo része négyszintes, van benne kinti és benti játszó, jógaterem, konditerem, gyerek és felnőttmedence, a lakás szép, mondjuk épp háromszobás... és azt hiszem mind beleszerettünk. Kicsit hátkihúzós a minősége miatt, viszont rengeteg a lehetőség benne. A környéken ezen az épületen kívül (ahol összesen 40 lakás található) vannak még kertes házak, és néhány nagyobb ingatlan, de az egész buja zöld növényzettel és természetesen sorompóval zárt, innen bárhová csak autóval lehet eljutni. Vagyis egy egyszerű jégkrémezéshez is kocsiba kell szállni. Sétálni persze lehet, meg a házak között rengeteg a tér bringázni, motorozni, kicsit kíváncsi vagyok, hogy mi a hárommal mennyire lógunk ki az itt élők közül, akik 60 százalékban külföldiek.
Itt tarunk most, a jövő héten Dani már dolgozik, de még azért lenne mit nézni, én pedig minden órában elképzelem magunkat egyik másik helyen... Nehéz a döntés, pedig jó lenne mihamarabb meghozni. A legjobb egy kirakós játék volna, az eddig látottakból kellene egy mixet készíteni, kis füves kerttel, a közelben kisbolttal, amúgy pedig az utoljára említett Federal Hill minőségben, és nyugalmában.