Áron első születésnapja

Nagyon vártuk a napját, és bár az előző nap még a költözködésről szólt, igyekeztem mindent legalább nagyjából a helyére varázsolni, hogy az ünneplés mégse dobozok között történjen.
A lányok alig bírták kivárni a délutánt, míg Dani hazaért, pedig szükségem volt minden percre, amit mindhárman alvással töltöttek, hogy becsomagoljam, előkészítsem... és közben jusson egy szusszanásnyi időm Áronra figyelni, no meg azokra az érzésekre, gondolatokra, amik az elmúlt évünket jellemezték.
Ahogyan született, épp olyan szépen, természetesen, könnyedén zajlott az első évforduló ünneplése. A becsomagolt ajándékok nem nagyon érdekelték Áronunkat, talán már megszokta, hogy ezeket sosem ő kapja... :) Szépen eljátszott egy kis műanyag aprósággal, közben az egész család köré gyűlt, és biztatták, bontogasson. Elénekeltük neki a születésnaposnak járó összes dalt, de még erre is csak csendesen mosolygott.
Végül a lányok nem bírták tovább, és megmutatták, hogyan is kellene egy születésnaposnak az ajándékokhoz viszonyulni.
Innen már minden sínen volt, bontogattak, Áron pedig kacagott örömében. Annyira édes, ahogy örül, ha kap valamit, sikongat, ölelgeti a játékot, szuszog, hangosan nevet.
A Manka baba (immár a harmadik a családban) ismét nagy sikert aratott, Áron ki sem engedte a kezéből... csak a tűzoltó autó kedvéért, amit viszont a lányok is nagyon szerettek volna tologatni, nyomogatni.
A legnagyobb csomag egy darazsat rejtett, ezt kapta Áron a nagycsaládtól. Mind egyszerre akarták kipróbálni, elképesztő sikere volt, nem is tudnám megmondani, minek örült az ünnepelt a legjobban. Bár Áron öröme minden újabb dolog után határtalan, és valószínűleg ez a lelkesedés mindenkire átragad. :)
Végül volt torta, hála a sokfoknak lehetett félmeztelenül kézzel enni. :) Nem a leggyerekbarátabb verziót választotta Dani, volt rajta tejszínhab, csokikrém... és gondolom rengeteg nemkívánatos dolog is, de ezalkalommal nem tudtam saját készítésű bababarát tortát készíteni, így ennek örültünk. :)
Áront elbűvölte a gyertya, és lelkesen etette Danit, míg ő maga egy kóstolás után nem kért többet a csokis sajttortából... valljuk be az édes csoki, és a kissé savanykás sajttorta nekem is egy kicsit bizarr volt...
Jó, hogy velünk volt anyukám is, nagyon jó kis délután volt, és persze hiányzott a nagycsaládi ünneplés, mégis ez a nap, Áron napja így volt kerek.
Boldog születésnapot Kicsi Áron!