Velük élünk

Ha valaki eltévedt más magyarok Malajziában vezetett blogjába, biztosan találkozott olyan poszttal, ami az itt élő állatokról szól.
És nem is csak a természetről van szó, hanem arról a szoros szimbiózisról, amiben az emberrel élnek, akarva, akaratlanul.
Régi restanciám ennek a szeletnek a rögzítése, hiszen minden nap mosolygok, vagy bosszankodom miattuk... :)
A megérkezésünk napján a konyhában millió minihangyával vettem fel a küzdelmet, abban a hitben, hogy ki lehet őket kergetni legalább abból a térből, ami a legkényesebb. Mint hosszú távon kiderült, ez a lehetetlennel egyenlő. A minihangyák (méretüket tekintve nem nagyobbak, mint egy otthoni muslica) bárhol megjelennek, eső előtt, után, közben, napszaktól, és tisztaságtól függetlenül. Persze nem segíti a dolgot, ha bármi lecseppen, vagy kint marad, azonnal szagot fognak, és lepik el a konyhát, de volt már nagyobb sereg a lányok szobájában is, ami azért kellemetlen, mert bemásznak az ágyukba sőt a gyerekekre is.
Viszont amúgy ártatlanok, csak bosszantó, hogy bármit, amit előveszek, azonnal el is kell pakolnom, és erre sokszor nincs időm, energiám.
Az egyel nagyobb kategória a szúnyog.
Itt a parkban rendszeresen irtják, mert dingilázat terjeszt, ami egy meglehetősen kellemetlen tünetekkel járó betegség, másodjára pedig komoly következményekkel járhat. Így sok helyen szúnyogháló van (nálunk még nincs...), és a gyerekeket elvileg rendszeresen be kellene kennem. Mikolt a legjobban veszélyeztetett, őt szeretik a szúnyogok a legjobban... sajnos.
A patikában mosolyogtak, amikor Mandy rokonunk megkérdezte, ha ők nem kenik magukat, akkor hogyan védekeznek, hosszúujjút hordanak volt a válasz és tényleg. Az egyik fontos dolog, amit érdemes elkerülni, az álló, állott víz.
Egyfelől örülök, hogy nem a kis halastó mellé költöztünk, másfelől pedig értem a medencénk patyolat-tisztaságát.
Akiket nem szeretek, azok a pókok. Ezen a környéken kevéssel találkoztam, de a hegyekben megtalálható minden féle, fajta, akikkel viszont nem szívesen találkoznék... A nálunk lakókra jellemző, hogy kicsik, rövid lábúak, és ugranak. Brrr.
Következzenek a kicsit nagyobbak...
Gekko.
Én speciel szeretem őket, ma amikor Mikolt ágy amellett elhúztam a függönyt, a karnis mögül rohant egy fedezékbe. Nagyjából 10 cm-s volt, színtelen, kis pöttyökkel az ujjai végén. Megeszi a szúnyogot, volt az első gondolatom. :) Gekkok mindenhol vannak, kint és bent egyaránt, nálunk most került elő az első.
Kígyó.
Deviről egy másik poszt fog szólni, ő az, aki mostantól része az életünknek, egy indiai asszonyról van szó, aki segít főképpen takarítani, de bármiben, ami házimunka, gyerekfelügyelet, egyéb. Nos hétfőn volt itt először, és amikor a teraszról bejött, azt mondta, hogy jó, hogy nálunk ilyen gyér a fű, mert ezt a kígyók kevésbé szeretik. Meglepődtem, hiszen rengeteg ember él itt, azt gondoltam, a kígyók jobb szeretik a nyugalmat. De ezek szerint a hosszú füvet legalább annyira. Így azóta kicsit nyitottabb a szemem is, bár a kertnek nevezett terület minálunk annyira elhanyagolt (már elvileg készen van, csak még a kertész nem érkezett meg, akit egy hete várunk :)), hogy amúgy sem megyünk ki...
Madarak.
Van egy mérges arcú, sárga lábú, sárga csőrű rikkancs, velük tele a környék, és vannak varjak, ők ritkábbak.
Ami még elég gyakori, azok a majmok. Az autópálya mentén a hirdetőtáblákon ücsörögnek, a templomokban laknak, bárhol előfordulnak ők is. Kis termetű makákók, és egészen megszokták már az embert, így meglehetősen szemtelenek is. :) Érdekes ennyi szabadon élőt látni, de barátkozni nem nagyon akarózik velük, és ezt a gyerekek is így vélik.
Itt a parkban van még macska is és kutya is, a kutya alapvetően azért érdekes, mert a helyiek közül sokan nagyon félnek tőlük, így bent a városban nem is igen találkoztam velük. Itt kijjebb van bőven kóbor fajta is, egészen morcos, csúnya külsővel, a háziebek viszont ehhez képest különös figyelmet és törődést kapnak a gazdáiktól. A legtöbb frissen nyírt, csodás nyakörveik vannak, mintha a gyerekeik volnának.
Ezen kívül talán hozzánk a legközelebb a tó található, ami ugyan mesterséges, de nagyon jó, hogy van, és az abban élő állatok érdekesek. Aranyhalak hemzsegnek, amiket a Millenárisban is nagyon szerettek a lányok, ezek itt kiegészülnek teknősökkel is. Csak meg kell állni a hídon, és temérdek sütkérezik a köveken, úszik a halakkal. Bár etetni nem szabad őket, nézni azért így is program. :)