Írtam már arról, hogy milyen jó, hogy a belvárosban, az ikertornyok tövében van egy park, ahol a játszótéren kívül egy amolyan mesterséges minitó is van, amiben a gyerekek pancsolhatnak. Kék mozaikkal kirakott, pici vízesésekkel tarkított, Hanna térdmagasságáig fokozatosan mélyülő medencéről van szó, így még a legkisebbek is élvezhetik a kellemes felfrissülést.
A medence partján tábla, rajta a szabályokkal, amit a fejkendős, fehérkesztyűs parkőrök szigorúan be is tartatnak.
Többek között nem szabad cipővel a kék mozaikra lépni, valamint gyereket felügyelet nélkül hagyni. Nem szabad felnőttnek fürdőruhára vetkőzni, és a medencében találhatón zuhany alá állni. Muzulmánok, természetes, hogy kicsit konzervatívabban állnak a ruházkodáshoz, illetve a mezítelenséghez, mint ami nekünk természetes. 5 éves kislányokat már csak rövidujjúban és térdnadrágban lehet látni a vízben. Nem csoda, hogy felnőtt nőknek eszük ágában sincs megmártózni, még hosszú ruházatban sem.
Ami ma történt, azon nem tudom, hogy mosolyogjak-e, vagy sem. A törvény mindenhatóságának ékes bizonyítékát érezhettem a bőrömön, azzal együtt, hogy teljesen elhibázott volt használni azt. Nyilván ugyanez a törvényhez való ragaszkodás az oka egy csomó egyéb helyzet kezelésének is, amiből rengeteg pozitív, és néhány értelmetlen, de ez a mai azért túlmutatott minden elképzelésemen.
Történt ugyanis, hogy elfelejtettem Áronnak fürdőgatyát vinni. A lányok egyrészesben rohantak a vízbe (itthon fürdőbugyit adok rájuk, de ide nem akartam azt vinni), Áronon pedig rajta hagytam a pelusát. Egy idő után sípol a néni, és néz rám. Odamegyek hozzá, és nagyon udvariasan megkér, vegyem le Áronról a pelust és adjak rá nadrágot, mert pelusban szigorúan tilos fürdeni. Miért? Kérdezem, mert tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy miért jobb, ha egy még nem szobatiszta gyerek kisnadrágban a vízbe pisil annál, hogy pelusban fürdik, ami ugyan nem úszó, de felfogja az esetlegesen távozó dolgokat.
Mert itt ez a szabály... volt a válasz.
Ühüm... bólogattam. És nem baj, ha belepisil a vízbe?
Nem... mondja a néni. Elkerekedik a szemem...
Látja és megerősíti. Adjak kisnadrágot Áronra, pelust nem szabad.
Elképedek, de leveszem róla a pelust és ráadom Hanna bugyiját.
Bólint, mosolyog, és valóban nem fütyül ránk többet.
Szerencsére nem történt baleset, de nem tudom, mit mondott volna, ha neadjisten tényleg belekakil a vízbe a kisbabám.
A lényeg, a szabályt betartottuk.
És a táblán valóban kint van az írás, ami szent... Pelenkában gyereknek a vízbe menni szigorúan tilos. A belepisilésről nincs szó...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar