Penang

Mégsem múlt el a 2010-es év tengerpartozás nélkül...
2004 decemberében a karácsonyt Penangon töltöttük, hátizsákkal, napi 7000 forintból, amiben a szállás, az étkezés, az utazás, és minden extra benne volt. Ez volt az első olyan karácsonyunk, amit a családtól távol, nagy melegben ünnepeltünk, igyekeztünk megadni a módját, és leginkább lelkileg sikerült, mert készülni rá az akkori lehetőségeink mellett nem nagyon tudtunk.
Szívesen emlékeszem vissza arra a Szentestére, meghitt volt, és fájdalmakkal teli, de ettől lettünk többek.
December 26-án Penangon éltük át azt a földrengést, amit a cunamit is hozta, bár nekünk aznap még sejtésünk sem volt róla, hogy az, ami minket csak megrémített és a sziget azonnali elhagyása melletti döntésünk felé sodort, az emberéleteket is követelt...
Még ma is úgy gondolok a Penangot körbeölelő tengerre, mint egy barátságtalan nagy vízhullámra...
Pedig milyen szép ez a sziget, és mennyi mindent tartogatott nekünk még!
Egy magyar család kedves meghívásának tettünk eleget, amikor december 29-én felkerekedtünk, és hat órát utaztunk három gyerekkel, csomagokkal, és nagy örömmel.
Ákos a két gyerekükkel, Bogival és Kristóffal várt bennünket, Szilvi, a ház asszonya Magyarországról tartott hazafelé, de Frankfurtban az időjárás miatt elakadt. Nagyon sajnáltuk, hiszen vele együtt volt teljes a csapat. Szilvi végül 31-én reggel megérkezett, így a szilvesztert együtt töltöttük, és remélem, lesz még folytatás is!
A négy napba sokminden belefért, kiderült, hogy Áron irtózik mezítláb a homoktól, majd az is, hogy cipőben viszont visítva masírozik be a tengerbe.
Voltunk csúszdás és csúszda nélküli medencés szállodában pancsolni, ettünk indiait és thait (azon kívül, amit a vendéglátóink nap mint nap elénk tettek) és újra megbizonyosodtam, hogy Penangon nagyon jól főznek. Találkoztunk az ausztrál is egy délelőtt erejéig, a lányokat a nagyfiúkra hagyva Mandyvel és Áronnal (kettesben :)) megjártuk a trópusi fűszerkertet, visszamentünk George Townba, a cunami számunkra emlékezetes helyszínére, bejártuk a hátizsákos turisták utcáját (kevésbé éreztem most nyüzsgőnek, mint anno, viszont az egész szigetet sokkal inkább, mint anno), és lezárásként hajókáztunk egyet a teknősök szigetére.
Képek a teljesség igénye nélkül, valamint egy pocakfotó és egy kakukktojás...
Úton...
A tenger, Ákosék háza szomszédságában.
A Hard Rock Hotel és ami benne, meg mögötte van...
2004. december 25-én, ahogy Hanna mondja, szívemben a gyerekekkel...
... és a lányok ugyanitt hat évvel később... :)
2011. január elsején, melegben, pocakkal...

Turtle Island
Nagyon nagyon jó volt, Ákos, Szilvi köszönjük a meghívást!
Részemről úgy jöttem el, hogy ha tehetném, holnap költöznék Penangra. (KL-ről készül a fejemben egy hosszabb értekezés)