Nekünk van a legeslegbátrabb kislányunk...
Aki bár odahaza már rutinos ovisnak számított, de ott volt háttere is a magabiztosságának, hiszen volt mellette egy Csilla, voltak barátai, és nem utolsó sorban az anyanyelvén szólhatott akárkihez.
Ma reggel Dani elvitte Hannát az oviba, majd egy húsz perc múlva elköszönt tőle, és eljött. Fél egyre mentem érte, addigra már megebédelt, nagyon örült, amikor meglátott bennünket, és jól el is fáradt, de úgy láttam rajta, hogy rendben mentek a dolgai.
Hanna igazán komolyan veszi az óvodás létet, tudja, hogy az eleje nem egyszerű, tudja, hogy nem fogja még egy darabig érteni, amit mondanak neki, és mégis örömmel megy, és teszi a dolgát.
Nehezen húztam ki belőle az élményeket, jó éhes volt, hiszen idehaza nem reggelizett, aztán bent is csak kekszet kaptak (???), ebédre pedig levest (???) csak, és azt állítja, hogy nem játszott senkivel, és egy kisfiú lelocsolta a mosdóban a haját, de összességében jól érezte magát, és holnap is szeretne menni.
Ebédelt itthon, aztán aludt egy hatalmasat. Hogy megdolgozzák az élmények, azt azon látom, hogy Mikolttal, aki amúgy egy tündér Hannával ma..., furdancskodik, és sokat van magában, gondolkodik.
Az óvónénije helyes, bár egy cseppet sem érzem, hogy Hannával különösebben foglalkozott volna... Kollektivista a hozzáállás, ez amúgy is elég jellemző, hát persze, hiszen ez Ázsia.
Freddyvel, a szomszéd kisfiúval végül egy csoportba kerültek, Hanna szerint volt némi kontaktus köztük... legalábbis őt is lelocsolta a zöld kisfiú, aki nem kínai, mert olyan a szeme, mint Hannának, de nem is indiai, mert nem olyan sötét a bőre színe, mint Devinek. :) Szépen osztályoz már.
azt hiszem, a héten csak három napot megy, rettentően fárasztó lehet, és bár ismeri a bűvös Call Mama hívószót, Daninak délután azzal kezdte, hogy nem kérte, hogy hívjanak fel.
Még mindig nagyon drukkolok neki, de a mai napjára nagyon büszke vagyok.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar