Újra a gyerekekről

Úgy gondolom, a legtermészetesebb, ha a gyerekek is megélik, hogy máshová cseppentek, és az átállás nekik sem megy minden jel nélkül.
Áron
Az első napokban nagyon sokat sírt és csak kézben maradt meg. Nem nagyon értette a klímaváltozást, ő leginkább a hűvöset szereti, még otthon is. Sokkal nyugodtabban alszik 20 fok körül, mint nagy melegben. A foga is kínozta, a két dolog pedig csak erősítette egymást. Nem evett rendesen, és a mindig mosolygós kisfiunk nagyon aggasztóan szomorú volt. Rettenetesen bántott a dolog, mert tudtam, nem tudok segíteni rajta, idővel megszokja majd és a fogak is kinőnek, akkor majd jobb lesz.
Végül a szőnyeg, az etetőszék, némi íz szoktatás, és rengeteg babusgatás eredményeképpen ma már sokat mosolyog újra, jól eszik, és rendesen alszik. Mondhatjuk olyan, mint amikor elindultunk otthonról.
Nagy lett, és egyre erősebb, de ezt mindig megemlítem, lehet még fokozni úgy tűnik. Mindenhová felmászik, pár napja pedig a mély vízbe is bemegy... akkor is, ha nem vagyunk mellette. :) Néhány szót mondogat, a lámpa és a labda is formálódik már. A légkondi távirányítója az egyik kedvenc játéka, tudja, merre kell tartani, hogy hatást érjen el.
Kezd hozzánőni a buksijához, mostmár combosodik is. :)
Mikolt
Nála nehéz a változásokat nyomon követni, a belsőket végképp, mert ő akkor is mosolyog, ha rossz a kedve. Mimi a legjobban alkalmazkodó, nála csak az egészségében bekövetkező ingadozások jelzik, ha valami nincs rendjén. Volt lázas, és a bőre csupa kiütés a pelenkától... Nap közben sokat van meztelenül emiatt, legalább haladunk a szobatisztasággal. :)
Sokszor mondogatja, Najvajok, mehetek oviba. :) Meglátjuk.
Ő is sokat kéreckedik kézbe, főleg az enyémbe, én meg cipelem.
A jó alvónk nehezen alszik el esténként, biztosan rengeteg a feldolgozásra váró inger, és ő is szívesen bújik még elalvás előtt.
Egyre szebben és egyre többet beszél, megdöbbentő, miket mond :) Persze most nem fog eszembe jutni semmi édes, de van néha olyan, hogy gurgulázva nevetünk rajta mind.:)
Az akaratával semmi gond, az épp olyan, mint odahaza.
A haja hullámos, hála a nagy páratartalomnak... nagyon édes.
Hanna
Ő volt először beteg... Neki talán a legnehezebb, ő már tudja, mit hagytunk otthon.És neki a legkönnyebb is, mert ő már felfogja, mi történik velünk.
Fantasztikus, ahogyan szívja magába a környezetet, a nyelvet, a kultúrát, mindent.
Mondta már, hogy nem szeret itt lakni, erre számítottam...mondjuk én sem szeretek ebben a lakásban lakni, miért szeretne ő? Kérdeztem, mi hiányzik, a játékok válaszolta. Még két hét... nagyon várjuk mindketten.
Emlegeti az otthoniakat, Flórát lerajzolta tegnap, Vikivel, Bazsival együtt. Emlegeti minden nap az óvodát, Julcsit, Emmát is.
A nagymama tegnap megkérdezte tőle, mi a legjobb itt, azt felelte, az óvoda.
Remélem január elsejétől mehet, és megszereti majd ezt az ittenit is.
Sokat nyafog, ő alszik el a legnehezebben, éjfél, mire végre elpihen.
Viszont egyre ügyesebb a vízben, a mélyben már elengedem egyedül is, pár levegővételnyit már magától leúszik, egészen hihetetlen látni, milyen gyorsan fejlődik.
Majdnem minden nap megyünk valahova, hiányoznak neki a játszóterek mászókái, és a gyerektársaság, de úgy vettem észre, nyugodtabbak az estéink, ha kevesebb a program nap közben. Hiszen neki is minden új, az emberek arcaitól kezdve a hőmérsékleten keresztül az illatokig, ízekig, hangokig.
Próbálok mindenféle játékot kitalálni a korának megfelelően, míg el nem érkezik a január.
Ma ragasztottunk, végre sikerült beszereznem.:) Azóta megállás nélkül képeket ragasztgat. Remélem Daninak elég nagy az irodája... :)