Holnap költözünk

Majd elhiszem, ha ott leszünk, ma még volt néhány bizonytalanság (többek között a költöztető céggel futott Dani pár kört, akik nem akarták holnap kiszállítani a konténerünket, arra hivatkozva, hogy nem fizettük még ki maradéktalanul a számlát, amin egy olyan összeg is szerepel, amit Dani nem gondol jogos követelésnek...), de úgy tűnik az összes akadály elgördült az otthonteremtés utolsó fázisa elől...
Kicsit úgy érzem magam, mintha egy nagyon hosszúra nyúlt sorozat szereplője volnánk, és egyáltalán nem rajtunk múlik a forgatókönyv. Így az az öröm, ami amúgy kíséri az ilyen nagy volumenű eseményeket, most kicsit csökkentett módban van csak jelen, de nagyon bízom benne, hogy holnap elér engem is az a pozitív hangulat, amit úgy várok, mióta nekiálltunk lakást keresni.
Mert abban egészen biztos vagyok, hogy a legjobbat (bár nem a legnagyobbat és legmodernebbet választottuk, az otthoni életünkhöz mégis a legközelebb álló ez, így aztán a legszerethetőbb is) választottuk amit csak lehetett.
Néhány kép máról... A medence és a környéke (kb. 50 méter a kis kertkapunktól), valamint a bejárat felőli közös tér, és a hátsó kapu, ami a kiskertre nyílik...