Ma reggel, amikor Danival beszéltünk, lelkesen ecsetelte, hogy milyen szépen süt a nap, mint amikor nálunk kezdődik az igazi nyár.
Délben Hannáért mentünk, és megértettem, mire gondolt.
Lassan vége az esőzéseknek, jutott belőle nálunk minden napra az elmúlt hetekben. Ezzel együtt pedig érezhetően szárazabb a levegő, és a nap perzselő. Érzésre nincs melegebb, csak kevesebb a felhő az égen, ettől alig lehet nyitva tartani a szemünket, és egészen óvatosan lehet csak a napra menni... délben leginkább sehogy.
A tóparti sétányon hatalmas lukakat ástak, pár napja már a pálmafák is megérkeztek beléjük... talán nem is véletlen. A játszótér felett még így sincs árnyék... Nálunk viszont rengeteg a növény, minden reggel söprögetik a leveleket a járdán a kertészek (...), és a ház is kellemes, leszámítva a legfelső szintet.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a nagyon meleg, egyelőre tér vissza az erőm, és egy kicsit talán jobban viselem a hőséget. A gyerekek csak a direkt napot nem szeretik, amúgy remekül elvannak akár légkondi nélkül is.
Mindent összegezve azért minden nap eszembe jut, milyen volna hármat öltöztetni nap mint nap, overálba és még kitudjamibe... A nagy hőség is sokszor kifog rajtam, de a nagy hidegre mégsem vágyom...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar