Bőrönd sztori

Naszóval.
Isztambulban elvileg áttették volna a bőröndjeinket a Magyarországra tartó gépre, gyakorlatilag hiába vártuk a reptéren őket... Sebaj, gondoltuk akkor, majd a délutánival megjönnek.
Este az ikeából hazafelé (szivacsot kellett vennünk, hogy elférjünk) Dani rájuk telefonált, mert a megbeszélés alapján úgy volt, hogy valamikor kilenc körül fognak befutni a ruhák, cipők, miegymás...
A telefonzsinór túlfelén az ember sajnálkozva magyarázta, hogy a délutáni géppel sem érkeztek meg a bőröndök, de ne búsuljunk, mert ha meg is jöttek volna, akkor sem szállították volna ki ma este (vagyis moshatom a bugyimat, hogy legyen holnapra... többek között), és miután Dani picit ingerültebben ecsetelte neki, hogy most épp saját otthonunk sincs, ahol halomban állnak a dolgaink és csak válogatni kell... a fickó megígérte, hogy fut mégegy kört, hogy kiderítse, mit tudnak a bőröndök tartózkodási helyéről.
Lepergett előttem a KL reptere, annak méretei, és elképzeltem, hogy három koffer épp Costa Ricában áztatja a testét a fehérhomokos partokon, másik kettő meg mondjuk Bangladesben héderel... Azért igyekeztünk a lehető legjobb arcot vágni, és vártuk a telefont.
Szerencsére nem kellett túl sokáig, még aznap későn este hívtak, hogy a bőröndöket elfelejtették feltenni Isztambulban a gépre, de a másnapi elsővel jönnek.
Végül vasárnap este meg is érkezett majdnem minden... a babkocsi cimkéje is fel volt vezetve a hat eltűnt dolgunk közé, pedig azzal együtt már hét itemet kellett volna keresni. Újabb kör, javítás, majdmeglátjuk mi lesz. Ember el, mi pedig rettentően boldogok voltunk, hogy mindenünk megvan.
Mígnem éjjel egy szoptatás közben eszembe jutott, hogy az egyik bőröndhöz fóliáztattuk a pihenőszéket egy pelenkázós szivaccsal együtt. Ez nem volt már rajta a bőröndön.
Másnap Dani ismét telefonos segítséget kért, az info: a vámosok nem szokták szétszedni azt, ami le van fóliázva. Vagyis ezt valamikor máskor tette valaki. (kinek kell egy pihenőszék for GS? ...) És ezért ők nem tudnak semmit sem tenni.
A babakocsit azóta is keresik, mert tegnap a KLIA-ról telefonált valaki, hogy vannak-e virágok a mi eltűntünkön. Nincsenek... De legalább tudjuk, hogy foglalkoznak a dologgal. Ha 21 napon belül semmi, akkor lehet kártérítést igényelni.
Öröm a helyzetben, hogy a leggagyibb tilitolit vitték el, nem a méregdrága verziónkat. Az összkár így "csak" kb. 20ezer. Ja meg a bosszankodás. :)