Mióta tudom, lesz még nekünk ősz meg tél az idén, újra felvettem az ebay fonalat, és megpróbáltam összeírni, hogy kinek mire lesz szüksége. A múltkor Maynek ecseteltem a négyévszak folytonnövésben lévő sokgyerek és a ruhák viszonyát, elborzadva hallgatta egy darabig, aztán csak annyit fűzött hozzá, hogy nem lehet olcsó móka... hát nem az.
A jó része a dolognak, amikor csenget a postás, és csomagot hoz, amiben fogalmunk sincs, mi lapul, főleg nem azt, hogy kinek. Hanna már megunta a bontogatást, Mimi és Áron még csak most érzett rá igazán az ízére, versengenek egy egy műanyag boríték szétcincálásáért...
A minap egy meleg sapka érkezett, méretét tekintve M. Áron kezébe került legelébb, a lányok oviban voltak, vagy csak nem lelkesedtek a kék-piros duóért (bezzeg ha rózsaszínben pompázna, kísérve egy két királylánnyal...). Áron felrángatta a fejére, majd bemászott Lelle ágyába, onnan bazsalygott a kis meztelen, csakpelusos testével. Méghogy a lányok hiúak...
Iszonyú édes volt, a sapi ellenben lehelettel kisebb a jólesőnél (győzködöm magam, hamár ideért... pedig szemlátomást kicsi rá, így kezdtehem előlről a keresését).
Ma megérkezett a bélelt mellénye, amit szintén azonnal fel kellett vennie, én pedig hoztam a sapkát hozzá, amit ezúttal Mikolt húzott a fejére. A képek magukért beszélnek... egyfelől a kettejük kapcsolatának szép lenyomata, másfelől a tényt igazolja, miszerint Áron túlnőtte Mikoltot... fejileg biztosan.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar