Két hónapos Lelle

A szokásos hüledezéstől eltekintve objektíven is az az igazság, hogy rohan az idő. Már két hónapja, hogy teljes valójában köztünk van a legkisebb, aki gyakorlatilag mostanra beépült a családba. A gyerekek is tudják mit szeret, és a felnőttek is ismerik már a jeleket, a preferenciákat, sőt, valamiféle rutin is kialakult (hogy aztán jól felboruljon hamarosan).
5300 gramm, apró hurkák vannak rajta kecsesen itt ott, igazi kislányosak :). A szeme kékül, napról napra világosabb, ahogy a szemöldöke és a szempillája is. Érdekes ez, mert a testvéreinek mind sötétebb volt, Lelle viszont inkább hajilag sötétedik...
Az első dolog, ami eszembe jut róla, a manósága. A kerek szemekkel, a csücsöri kis szájával, a két kis gribedlivel, a mosolyával. Meg a fogdosóssága. Ha nyugtalan, elég sokszor, hacsak megfogjuk a kezét, máris jobb lesz a kedve. Ha utazunk és sír, többnyire a cumija mellé kell a kezem is, de ha ezek megvannak, csend lesz hirtelen. A második, hogy jó alvó. Este a nappaliban alszik el, két három órán át még forgolódik, fel-fel sír, ilyenkor megigazgatjuk a paplant körülötte, aztán miután felviszem úgy egy körül a miágyunkba, gyakorlatilag egy alvaszopival reggelig meg se rezzen. Sokszor ébredek úgy mellette, hogy ő már fent van, nézelődik, mosolyog, ha meglát. Ez is új nekem, mindegyikük sírva ébredt emlékeim szerint.
Lelle türelmes, kivéve ha nem ömlik a szájába a tej, és mert már nem ömlik, így nappal dühösen morog... Játszanom kell vele, cumit kap, aztán kiveszem, cici, szív, nem jön hirtelen, sírás, cumi vissza... egészen addig, míg meg nem indul a tej igazán.
Szeret kézben lenni, de fekve csak akkor, ha zsebben van. Igy aztán hiába tudom, hogy jobb volna, ha nem lenne függőlegesben, gyakran tartjuk a klasszikus büfizős helyzetben. Az ökle nyíldogál, játszom vele sokat simogatós játékot, tapsolok a tenyerembe az övével, amire szépen reagál is. Az egyik lébfeje még mindig befelé fordul, emiatt jó, hogy tudom, ha hazaértünk hova vigyem. :) Apropó haza... Melegkedvelő, kicsit félek az otthoni első napok hetek változásaitól, valószínűleg bundazsákba fogom tenni... :) Hanna amúgy is folyton takargatja, ő a hőmérsékletváltozás felelős, mindig szól, ha szerinte Lelle fázik. :) És legtöbbször igaza van, mert betekarva tényleg megnyugszik.
A bcg oltás kifakadt, nagyon csúnya gennyes volt, és még mindig picit be van gyűlve. Remélem hamar meggyógyul, még mindig nem szeretem ezt a huplit a karján, bármennyire is tudom, hogy rendben van ez a reakció is.
Mosolyog, formálja a száját, sikongat, hőőzik, szereti ha sokan vagyunk körülötte, és szerintem megismeri a testvéreit, akik még mindig sokszor kérik az ölükbe. Jó látni őket együtt, és olyan nagyon jó, hogy négyen vannak. Én pedig igyekszem minden pillanatát kiélvezni ennek a semmihez sem fogható, rohanó időnek, és nagyon nehezemre esik tudatosan megélni, hogy már nem lesz ebben részünk ismét...