Azt hittem, jó úton haladunk.
Bár nekem naponta többször van filmszakadás, át kell billennem holtpontokon, és kóválygok rendesen, de majd szép lassan elmúlik... remélem. Sokat segít, ha megpóbáljuk tartani a rutinokat, legalábbis időben. Márha megy...
Első este kicsit később feküdtek itteni idő szerint, mit ahogy szoktak ott adott esetben. Nem is ébredt egyik sem reggelig, és a délutáni alvást is katonás, megszokott rendben abszolválták.
Lelle ugyan negyed hatkor kinyílt, miután az egész napot amúgy átaludta, és vígan nézelődött. Dani volt vele, egy ideig én is kint voltam velük, de úgy éreztem, nem bírok a lábamon megállni, de hiába mentem vissza a többi mellé, nem aludtam semennyit sem, csak nyitott szemmel feküdtem, és moziztam, meg kattogtam, mert annyi mindent el kell intézni, meg kell nézni, át kell alakítani...
De bíztam benne, hogy a jó kis ritmus megmarad.
Erre ma hajnalban Lelle fél ötkor kelt Áronra, Hanna meg mindkettejükre. Mikolt és Dani alszanak, mi meg várjuk, hogy kivilágosodjon... vagy hogy elfáradjunk. Vagy mindkettőt...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar