Csak egy tajszám

Avagy így jár az, aki külföldön születik...
Lelle nem kapta meg a két hónapos kötelező oltását odakinnt, mert arra gondoltam, hogy ha annak lesz bármilyen utózöngéje, akkor az inkább már itthon legyen, mint ott kint. Egy dologra nem gondoltam, hogy ehhez ildomos egy tajszám is.
Megnéztem egy internetes oldalt, milyen papírokra van szükség ahhoz, hogy ezt kikérhessem neki, és úgy tűnt, mindenünk megvan.
Igy aztán, hogy mielőbb megkaphassa, ma Hanna leparkolása után bekocsikáztunk a Teve utcába, ahol a sorszámosztó fiatalember egy kérdést tett fel, van-e a gyereknek lakcímkártyája, mert anélkül tajszám sincs... ezzel pedig elindult egy kisebb bürokráciajáró lavina. Mert lakcímkártyája Lellénknek nincs. Erről viszont az oldal nem tett említést... sajnos.
Megvártam míg szólítanak, hogy megkérdezzem a hivatalnokot, az ügymenet mikéntjéről, nehogy még egyszer feleslegesen álljunk sorba a két legzizibb gyerekünkkel, plusz a csecsemőnkkel, ő pedig készségesen válaszolgatott is, és átküldött a Visegrádi utcába (ami szerencsére pár perc csak autóval), a központi okmányirodába a lakcímet bejelenteni.
A Visegrádiban azt mondták, hogy ezt a lakóhelyünkön kellene intéznünk, de ha csináltatunk Lellének személyi igazolványt, akkor adnak neki lakcímkártyát is. Igy aztán újabb sorbanállás, majd egy kedves hölgy érkezett, és elirányított minket egy ablakhoz, ahol egy pár perces számítógépbe bújás után kiderült, Lelle nincs regisztrálva a rendszerben, ezt ő innen nem tudja elintézni, vagyis irány vissza Budakeszire...
Nálunk nincs minden nap ügyfélfogadás, ma szerencsére volt. Némi folyósón rohangálás, udvaron őrjöngés után végre bejutottunk, ahol az újabb nagyon kedves ügyintéző mosolyogva elküldött mindket a Budafoki útra a bevándorlási hivatalba, mert ahhoz, hogy Lelle magyar állampolgár lehessen, nekik kell regisztrálniuk. Azt hittem elsírom magam...
Mert azt még csakcsak értem, hogy attól még, mert van neki magyar születési anyakönyvi kivonata, attól még nem magyar állampolgár. Ezt a státuszt elérni pedig mindenféle vizsgálat után lehet csak (gondolom megnézik, hogy mi azok vagyunk-e... többek között), ami hatvan napig is eltarthat, majd ha ez kész, akkor lehet lakcímkártyát készíttetni, ami további harminc nap ügyintézési idő...
Amit viszont nem értek, az az, hogy két magyar állampolgárnak külföldön született gyereke az anyaországban miért nem lehet magyar állampolgár a bevándorlási hivatal kihagyásával... de ennek nyilván van oka, csak az nekünk nem épp a legkényelmesebb.
Látva a kétségbeesésemet, a kisasszony azt javasolta, írjunk egy nyilatkozatot, amiben kérjük hogy Lellét regisztrálják magyar állampolgárként, ő pedig igyekszik elintézni, hogy ez a nyilatkozat elég legyen... azzal a feltétellel, hogy Lelle elvileg bevont útlevelét (ami végül azért nem tett meg a határon a hölgy, mert hosszú idő lett volna, így szerencsére még nálunk van (és egyébként az áll benne, hogy Lelle állampolgársága MAGYAR)) lefénymásolja és csatolja.
Megtettük.
Most minden papír az ügyintéző kezében van, a telefonszámommal, én pedig várom a hogyantovábbot. És remélem, nem kell majd kilencven napig várnom.
Ha pedig nem megy másképp, majd legfeljebb fizetünk azért az oltásért. Mondjuk az roppant vicces, hogy egyébként meg jól megbünteténének, ha Lelle ilyen sokáig nem kapna oltást magyar állampolgárként.