Mostanában, mondjuk úgy három napja esténként Áron mellett ücsörgök a sötétben, és mindenféle kisfilmek peregnek odabenn.
Hihetetlen, hogy a kontextus micsoda emlékeket képes előcsalogatni... már csak annyi is elég, hogy egy lombhullató fára gondoljak, azonnal beindul a mozigépész a fejemben, és Vadasparkot, meg Széchenyi utcás gesztenyefákat vizualizálok...
Nade a lényeg, hogy három napja fülig ér a szám közben. :)
És míg a gyászmunka hevesen zajlik, elönt a vágy, hogy ismét ott lehessek. És valahányszor arra gondolok, hogy milyen ügyes kis rutinjaink vannak már itt és mileszvelem odahaza ezek nélkül, azon kapom magam, hogy felidéződnek a egy évvel ezelőttiek. Otthonról.
Itthon vagyok még, de már csak fél lábbal... és bár még mindig nem merem egészen elengedni ezt a világomat, tetszik, hogy lassan, szépen belémfészkeli magát a kiváncsiság is. Meg az öröm.
Fogok én még örömömben sírni... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar