Danival a napokban nézegettük a képeket a gyerekekről. Valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a saját csemetéikben gyönyörködve kapcsolódnak ki a nap végén, de mindig vigyorgok magunkon ilyenkor... hogy ahelyett, hogy megnéznénk valami jó filmet, ennénk egyet csak a magunk örömére, akkor is velük vagyunk, amikor fizikailag már nem lenne muszáj. :)
A lényegre térve Dani az egyik kép láttán azt találta mondnai, hogy neki a tüskehajú Áron jobban tetszik. Ahzo... Felkaptam a fejem, sosem gondoltam volna, hogy a két hónapja növésben lévő tejfölségtől Dani egyszer meg akarja majd szabadítani az egyszem fiát, így aztán csak hümmögtem, meg eszembe jutott anyukám, hogy neki meg tetszett a korona... Mariról nem is beszélve, bár Áronnak azt hiszem nem lennének göndörödő loknijai, mint Daninak gyerekkorában.
És ráadásul a múltkor, amikor Danit nyírták a filléres helyen, Áron úgy félt a kattogő gép zajától, hogy a bőröm alól kellett kikönyörögnöm amikor kijöttünk a boltból, itt a szomszédban pedig súlyos pénzeket kérnek egy egyszerű nullásért is.
Aludtam egyet az ötletemre, miszerint majd én megoldom a hajvágást, és a beretve mellett voksoltam ma déletőtt. Peti hitetlenkedett a művelet sikerességét illetően (szerinte satuba fogás nélkül nem is volna érdemes próbálkoznom), én viszont annyira elszánt voltam, hogy beállítottam Áront a kiskádba, megengedtem a vizet, tettem bele némi habnakvalót is, besamponoztam a buksiját, aztán haddszóljon, nekiláttam.
Áronka ácsorgott, figyelte a habosodó vizet maga körül, és teljesen ellazultan hagyta, hogy tegyem a dolgom. Míg be nem fejeztük így állt, nézve ahogy hullanak a hajacskák a földre. A végeredmény igen csibészes, és szerintem is sokkal Áronosabb a fizimiskája így kopaszon. :) Az egész kisfiú két hatalmas kék szem most, és egy rettenetesen igéző tekintet a sötét seprűjellegű pillái alól.
Egyébként pedig egy hét és akkora lesz, mintha fodrász nyírta volna. Mire hazamegyünk pedig megnő, ígérem!!!
Tidak ada komentar:
Posting Komentar