Tea, hideg, Tanah Rata

Tizenegy volt, mire felértünk a Cameron Highland egyik csepp városkájába. Áron elaludt út közben, a többiek több kevesebb hangoskodással fűszerezték az utat... de megcsináltuk.
Ahogy kiszálltam az autóból, megcsapott az alig húsz fok, és míg a fiúk lelkesen üdvözölték a sok oxigént, engem mitagadás mellbe vágott, és egész éjjel vacogtam... Áronnak és Lellének sem tetszett, de erre számítottam. A szállásunk egy igazi koloniális épület, egy korábbi angol iskolát alakítottak át szállodává. Fa gerendák (ismét egy kis hazai érzés), nagy fa ágyak, fiókos komódok. És egy kis dohszag :) a sok eső miatt. Fura ez a kora tavaszi időjárás, ha a növényeket nem látnám, fel sem tűnne, hogy a trópusokon vagyunk.
Kicsit átrendeztük a kis kuckót, ahol három napig lakni fogunk, aztán lefürdettem a két nagyot, mindenki kapott szép hosszú pizsamát, Mikolt még hálózsákot is, és elaludtunk.
Jó volt ébredni, hatan fetrengtünk a nagyágyban, mind fáztak, és összebújva mégis jobban viselték a hideget. Mikolt végül kesztyűt kért. :) A hangulata nem lett ugyan jobb egész nap, de legalább a felöltözés pár percében elégedett volt a jelennel. Reggeliztünk az egyik apró étteremben, aztán egy térkép kedvéért visszamentünk a hat évvel ezelőtti szállásunkra is (tudtam, hogy nekik anno volt egészen használható turista jellegűjük). Nem sokat változott azóta, hogy itt jártunk, bár a városka sokkal rendezettebb, tisztább lett. Megint eszembe jutott, mennyire érdekes ez, akkor nem gondoltam volna, hogy valaha még egyszer itt leszek majd. Nemhogy hatodmagammal... :)
Kikanyarodva az udvarról nekivágtunk a kacskaringós útnak, hogy feljussunk a teaföldekhez. A teaültetvények a mai napig lenyűgöznek, az egész olyan látvány, mintha a domboldalt egy hatalmas, puha takaróval borították volna be. A boh földek tetjén egy kis teázóban megittuk a kötelezőket, aztán megnéztük a teagyárat (10 percben), majd visszakanyarogtunk a házhoz.
Az ebéd beszerzését Dani vállalta, addig a gyerekekkel egy játszón múlattuk az időt... Mikolt természetesen az utolsó percben elesett és csupa sár lett az egyszem hosszúgatyája... (itt jönne egy kis elmélkedés a KL-ben megszokott időjárásról, annak vonzatairól, a gondtalan popsimosásokról...)
Ebéd után mindenki hamar elaludt, nagyon elnyomja a gyerekeket a hideg, friss levegő... :) és ez alól a felnőttek sem képeznek igazából kivételt. Ami engem illet egész nap ásítozva kóvályogtam, mint egy szottyadt lufi... :)