Áron kétszavasai

Azt hiszem ez a kedvenc korszakom.
Amikor elkezdenek beszélni, és hirtelen egészen új perspektívát kap a velük való lét. Végre bele lehet látni kicsit a fejükbe, és néha még azt is le lehet követni, hogy egy egy gesztus mit is jelent az ő értelmezésükben. Nem mintha a szavak jobbak volnának sokszor a jól bevált egyéb kommunikációs csatornáiknál, de mégis olyan megható, ahogy formálódnak a szavak, tisztulnak, gyűlnek, hosszabbodnak.
Az első három szótagos szavaknál már majdnem könnyek szöktek a szemembe, pedig ez már a harmadik gyermek... A legédesebbek a papajom, meg a pijjangó, amit nagyon mély basszusban, hihetetlen hangosan mondogat. :) És persze, amikor ezek már megvoltak, tudtam, teljesen felesleges gyűjtenem a szavakat, mert ez itt a szótári robbanás, vagyis napi rengeteg szóval bővül a repertoár, még akkor sem tudnám követni, ha cetlivel-cerkával felszerelkezve rohannék a villámúrfi után. Hátmég Lellével a kezemben.
Azért megemlékeztem magamban csendesen, hogy lám, eljött az idő, és már nem csak utánunk mond, hanem előre is, magától is. Kész a kapcsolat a fejében szó és kép között. Majd vártam, mikor indul el az újabb csoda, a mondatgyártás.
És lőn.
Eddig összesen háromszor hallottunk tőle kétszavas mondatot, az első kettőre szégyen vagy sem, nem emlékszem, csak tudom, rettenetesen édes volt. :)
Ahogy ma is.
És olyan nagyon jellemző a mostani kapcsolatukra ez a kis szösz.
Ma reggel a nappaliban vártam, hogy kinyíljon a szemem, közben a két (kiskakas) középső a fürdőben zúzta egymást. Perszehogy sírás lett a vége (mostanában azért már nem egyértelmű, ki húzza a rövidebbet), Áron jött megbántva, azzal, hogy:
- Mimi ejvesz.
:) Még sosem örültem ennek ennyire...
Egyébként is megölelgettem volna, de ma különösen sokáig puszilgattam a kis kereket.