Táviratilag a fontosakról

Hanna
Márkusszal angolul beszélgetnek. Rengeteg szót ismer és használ, és néhány többszavas mondatot is hallottam már tőle. A minap például ezt kérdezte: Where is grandma? Where is she? Tegnap este pedig simán utánam mondta ezt a nem is olyan rövidke mondatot: Aron this is not yours please don't take it away from me.
Változatlan lelkesedéssel megy oviba, és rettenetesen el is fárad. Sosem látott zabolázatlansággal viseli a délutánokat, nem kevés konfliktussal tarkítva tesóügyben.
Várja a szülinapját, ami idén úgy tűnik kissé háttérbe szorul majd, remélem csak a napján, ugyanis úgy tűnik, aznap költözünk...
Mikolt
Egyre jobb testvére Áronnak. Együtt játszanak mindenfélét, szövetséget kötöttek, sokszor még Hanna jelenlétében is inkább egymást választják. Mikolt minden reggel azt kéri, fonjam be a haját, és tényleg hagyja is. Ezzel a fonott hajjal egész nap rendezett az oroszlánsörény, és ráadásul nagyon szép tőle.
Sokat cumizik, ennek egyáltalán nem örülök, és csak reménykedem, hogy ha rendeződik az életünk, lesz egy kicsivel több energiám leszoktatni. Egyébként is jó sok konfliktusunk van, ismét felkerült a hisztigúnya, nem akar semmiben sem kompromisszumot kötni, és ha ehhez még fáradt is, akkor végképp kezelhetetlen. Figyelem és igyekszem érteni, megérteni, elfogadni, de nem mondanám, hogy mindig mosolyogva megy ez.
Áron
Fantasztikus iramban fejlődik a beszéde, minden nap számtalanszor rácsodálkozunk, miket és hogyan mond már. Teljesen abbahagyta a szopizást, gyakorlatilag mióta Magyarországon vagyunk, nem kért cicit, pedig látja Lellét enni... Ami megmaradt viszont, az a kezem simogatása elalváskor. Ha épp Lellét szoptatom, akkor rám mászik, és addig ficereg, míg nem talál rajtam egy szabad felületet, amit fogdoshat.
Sokszor a mellénk húzott kiságyban éri az álom, olyankor kinyúl, hogy elérjen. Ha van valami a kezében, akkor az egyikkel engem, a másikkal a játékát fogja, és ha fordul, akkor cserél is. Egyébként is szenzációs, hogy úgy képes aludni akár reggelig is, hogy nem ejti ki a kezéből a kincsét. :)
Tegnap este egy autóval aludt el. Mikor már éreztem, hogy kezdi elveszíteni a tónust, megfogtam az autóját, ami igazából egy mentőautó volt... Azonnal visszarántotta a kis kezét, miközben felháborodva rámmordult... autó! :) Majd javított: busz... és elaludt :):) Kezdhetem gyakorolni a járművek neveit :):)
Ma reggel pedig odajött, megölelt, és azt mondta: mama szejet. Mit is mondhatnék... :):)
Lelle
Tegnap találkoztunk az általam ismert 4. Lellével. Jól megszemlélték egymást a miénk, meg a másfél év körüli. :) Az ő anyukája is ránkcsodálkozott, meg is beszéltük, hogy nem túl gyakran találkozik az ember egy Lellével. :)
Lellike egyre több időt hajlandó hason tölteni, de a támaszai neki is elég gyengécskék. Gyakoroljuk, de még nem látványos az eredmény, inkább könyököl, meg rágcsája a kezeit, közben nézelődik. De legalább már nem kiabál az első másodperc után. :)
Este először hangosan kacagott. :) És hiába már negyedjére éljük át ezt a csodát, ezek az elsők mind varázslatosak.
Természetesen Dani volt a kiválasztott, játszottak, és Lellének annyira tetszett, hogy hosszan nevetgélt a kis gribedlis. :)