Egy újabb kollázs, mert egyszerűen nem lehet választani...Az ezerarcú legújabb hóbortja, hogy délutánonként, az alvásból ébredve kinyitja a szekrényt, megáll előtte, és hosszasan válogat. Általában a legszebb ruhák közül, a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a szoknyarész, valamint minél inkább hasson a végeredmény egy királylány külsőjére.
Az eredmény már önmagában is hiperédes, és ha még hozzávesszük azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Mimink egy igazi kis KillBill, akkor aztán végképp lábról levevős.
Ő pedig a maga hanyag módján, csak úgy kommentálja a dolgot, förgős ruhában vagyok. Kiskirálylány. :)
A minap vendégségben voltunk, ahol minden kislánynak jutott egy egy csinosabb darab, Mikoltot a nagyobbak egy fehér csipkéssel ékesítették, a kezére pedig karkötő, meg gyűrű került, rögtön öt darab. Mimi levonult a lépcsőn, majd meglátott egy aprócska stilfűrész utánzatot. Csillogó szemmel rohant a habosban, nehogy valamelyik fiú előtte megkaparintsa a játékát, majd felkapta, és elégedetten pillogott körbe. No azóta helyére került bennem Mikoltunk lelkének egy darabja :) , és lett ő minikill.
És hogy hogyan kerül a kalács a kádba?
Egyszer elkezdetm összeírni Mikolt babanyelvét, azt a kisebb részt, ami még megmaradt belőle. Többek között a számítópég, a badacsocsi, a picelsz, a biszket és a megförgetsz szerepeltek azon a listán.
Malajziában kalácsot nem osztottak, én pedig elmulasztottam felvenni a magamkészítette dolgok repertoárjába, így egy év kiesett kalácsevés ügyben. Pedig szeretik, szerették, és bármikor, amikor az APG könyvben láttak hasonlót, a lelkemre kötötték, hogy majd ha egyszer hazamegyünk, legyen.
Abban a könyvben kürtős volt a kalács, amit pedig szavamat betartva kaptak a múlt héten, az kakaós. De mit számít a neve, a lényeg, hogy legyen. Mikoltnak fürdős kalács. :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar