Lovak minden mennyiségben

Sokszor volt már szó a gyereke állatszeretetéről, és arról is, mennyire nagy öröm nekem látni, milyen magától értetődően kapcsolódnak az állatokhoz a mieink, Hanna minden félelem nélkül, Mikolt némi tartással, de nagyobb kíváncsisággal, Áron pedig zömmel a ettő között balanszírozva, de inkább osztozva Hanna lelkesedésében őszinte rácsodálkozással.
Malajziában nem volt túl sok alkalmuk állatos élmények halmozására, a tó mellett kutyáztak, a boltban macskázta sokat, halakat etettünk gyakran, és hétvégénként nyulaztunk, őzikéztünk zömmel. A lovaglást, a lovak közelségét meglehetősen korlátos keretek között tudtuk csak elérni, pedig Hanna nagyon szeretett volna akár minden nap találkozni velük, nem is beszélve a lovaglás gyakorlásáról. De akármennyire is szerettük volna mindannyian folytatni a magyar hagyományokat, ott erre nem volt mód.
Igy aztán természetes, hogy amint Feri felvetette először, hogy lenne-e kedvük, számolták a napokat, hogy mikor mehetnek ismét Csobánkára, Szofihoz és a többiekhez.
Ma másodszor voltak, és mert Danit inkább a munka szólította, csatlakoztam hozzájuk a két kicsivel együtt.
Hanna a lovardában már otthonosan mozog, bemegy az istállókba, és figyeli, melyik lóhoz lehet közel menni, melyik engedi, hogy megetesse, megsimogassa.
Hátul vannak a pónik, hozzájuk egészen közel lehet menni, Hanna persze kihasználja a lehetőséget, és barátkozik. A lovak pedig érzik ezt a fajta nyitott, szeretetteljes közeledést, és engedik. :)

Fantasztikus látni mindezt, nagyon nagy öröm Hanna felszabadultságát élvezni, akár a földön van, akár a nyeregben.
A kicsik pedig ellesik Hanna lelkesedését, Mikolt bár óvatosabb a földön, a nyeregben magától értetődő bizonsággal ül, és csinálja amit az oktató kér tőle. Egy éve még egy virsli húzóereje kellett az önálló munkához, ma már erre távolról sincs szükség. :) Mimi ügyesen, a maga mazsola módján kőröz a karjával, ül háttal a nyeregben, és miután vége a foglalkozásnak, magától megy és köszön a lónak, simogatja meg a fejét.
Érzik, hogy a ló és a lovas közt van kapcsolat, fontos nekik is ezt kimutatni, nekem pedig mitagadás végtelenül örömteli a látvány.
Ma Áron sem maradhatott ki a sorból, amint látta a lányokat kobakban, neki is a fejére kellett tenni egyet, és ő is büszkén ült fel a nyeregbe, sőt le sem akart szállni, mikor végre egymaga lehetett odafenn. Eljön még az ő ideje is... gondolom hamarosan.
Jó levegő, szép lovak, édes gyerekek... kell ennél több?...