Ma az autóban ismét téma volt a költözés. Nem csodálkozom, mert két napja a gyerekek csak ruhakupacok, a slag vagy a kamrában felhalmozott kacatok között látnak... és a sóhajtozásomat hallgatják leginkább, ami annak szól, hogy deszeretenék kettészakadni vagy néggyé, mert akkor valószínűleg mindennel elkészülnék időben...
Na de nem ez a lényeg, hanem, hogy meséltem nekik, hogy kettőt alszunk még itt, aztán elmegyünk megnézzük hogyan terem a tea, és aztán azt is, hogyan készítik a méhecskék a mézet.
Mikolt rettenetesen lelkes lett, és mást sem kérdezett, csak, hogy hol alszunk ma... mert ő már holnap akarja látni a méheket.
Hanna pedig csendben végighallgatta a tervezetet, majd annyit fűzött hozzá... hogy és aztán felülünk a nagy repülőre, ahol ő gyorsan becsukja a szemét és alszik egy nagyot, hogy hamar odaérjünk Magyarországra, és ott először majd a Mari és a Palit öleli meg, aztán a Jutkát, Ferit, Matyit, Márkust, Manót, Blankát... és mind nagyon fognak neki örülni.
De még mennyire... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar