Lelleségek

Ma délelőtt legkisebb LelleRózánk megunva a plafon nézegetését, előbb a tengelye körül forgott egy felet, majd lassan, de határozottan, és meglehetősen szépen kidolgozva a hátáról a hasára fordult.
Természetesen nem rögzítettem a történelmi pillanatot, és hiába járkáltam fotómasinával felszerelkezve egész nap, Lellike nem produkálta a mutatványt ismét.
Igy aztán marad egy ujjszopizós (az első gyerekem, aki végtelen átéléssel szopogatja a hüvelykjét), meg egy kismonológos minivideo. Szerintem ez is édes :)
És hamár Lelleségek... a tegnapi éjszaka lett volna a harmadik, amit ez a kicsilány hang nélkül, szopikkal tarkítva alszik végig, szegényem hiába próbálkozott (és tette ezt meghatóan kitartóan egyébként), nem jött elég sok és elég gyorsan. Tíz perc után a nappaliban folytattuk a próbálkozást, sikerrel... és bele is aludt.
Úgy tűnik, jobb volna mindkettőnknek egy kicsivel többet aludni mostanában... :)