20 hónap

Megnőtt... Danival sokszor mondogatjuk mostanában, hogy már nem is baba, hanem igazi kisgyerek. Méghozzá kiscsaj. Nagyon is. Nyakláncot vesz, és a nagymama fülklipszét, ha megtalálja. Babázik, és babakocsit tologat. Finom, figyelmes, simulékony. Egyfelől. Aztán ott az elveszett fiúnk is benne :) Vagány, belevaló, nem fél kipróbálni önmagát, vagy bármit, ami mozgás. Néha magam is frászt kapok a merészségétől, de látom, amiben nem biztos, ott lassabbá válik. Rohan, lépcsőzik, mászik, motorozik. A busz, a kukásautó és minden nagy jármű kedvencek.
Én pedig csodálom, hogyan lett ilyen. Biztosan nem rajtunk múlt, de nagyon jó, hogy épp ilyen. :)
Itt tartunk:
Evés
- Legszívesebben egyedül, kanállal, villával már nagyon szépen bánik. A gyümölcsleves nagy kedvenc, de a levesek is általában, a kenyeret nem eszi meg egy ideje, de mindent, amit rá tennénk, azt magában igen. Főzelék, rizs, tészta, husi, bármi. Gyümölcsből a banánt megunta, eprte, málnát nem merek még adni, de ezen kívül szinte bármit megeszik. A sárgadinnye mostanában jól fogy. :)
Alvás
- Az új helyen... Rendes gyerekágyban alszik három napja, de elég keveset. Fél 11kor alszik el, és reggel fél nyolckor kel, viszont végre végigalussza az éjszakát, ha nem, és mégis ébred, ott meg lehet nyugtatni, és visszaalszik. Tegnap éjjel épp vizet ivott csak, és már aludt is. Így viszont nagyon fárasztó, mert gyakorlatilag nincs felnőttéletünk, mire elaltatjuk, már hulla fáradtak vagyunk mindketten.
- Ahogy... fürdés után Dani végigjárja vele a lakást, elköszönnek, aztán irány a kisszoba, ahol ivás, mese, (J.A. Altatója a favorit, ezt kell párszor elmesélni, szigorúan könyvből.) ez utóbbi már az ágyban. Nélkülem még mindig nem megy az elalvás, úgyhogy ha Hanna mamázni kezd, megyek, és leülök mellé, megvárom, hogy elaludjon. Van, hogy még nekem is el kell mesélnem a versét, de ezzel legalább ott tarunk már, hogy sírás nélkül alszik el, nem a mi ágyunkban.
Nyelv, beszéd
- Pár hete ahelyett, hogy a magyar nyelvben merült volna el, egy csomó jelet kreált, amiket következetesen használ is, és teljesen érthetőek. Mi sosem babajeleltünk, mert nem volt energiám elolvasni a könyvet, bár készültem rá. De úgy tűnik, Hanna magától is ráérzett. A repülő pl. berregés, a karjának az arca előtt lengetésével kísérve. Ez a hajó jele is. Ha éhes, kuccog a torkában, mint egy kismalac, és közben csücsörít a szájával. A szomjúság hasonló, de akkor a kuccogás helyett, mintha öblögetne a szájában, és ehhez csücsörít. A cumi a nyelvének kidugása, és a szájába mutogatás. :) A delfin a repülő jele után a halacska jele, vagyis néma cuppogás.
- Szavakat is mond már, igaz hogy nem sokat, de ezzel még várhatunk. Mondja, hogy Mama, Papa, a nagymama és a nagypapa is papa, mama, cici (cica), leves, jeje(zsuzsi, aki az úszóedzőnk, ha melege van, és vízbe szeretne menni, az is jeje), hanhan (hinta), szép tisztán mondja Hanna, kukka, ami kontextustól függően, kukorica, borsó, olivabogyó, vagy éppen kuka, vagy teherautó, kukásautó. Ezeken kívül megy az itt, ott, jó, nem, baba, alsz, el, amit mindenre használ, ami ezzel kezdősik, leesett, elment, elveszett. Ha valamit keresek, és kérdezem, hol van? Azt válaszolja: el. Véletlenül előfordul, hogy utánammond valamit, de ezt általában már nem ismétli meg kérésre. Pl. ilyen volt a betű, amit egyszer már magától is kimondott. Nagyjából ennyi. :):)
- Van már két állandó párbeszéd is köztünk, ami így hangzik...
Papaaa.
Hol a papa?
El...
Hova ment el?
Do... (dolgozni)
És mikor jön?
Ette. (este)
A másik pedig, amikor buszt látunk, felkiált:
Otty :):)
Igen nagyon busz.
Neeem.
Nem, most nem megyünk.
Papa. (majd a papával :))
Érzelmek
- Minthogy a dackorszak kezdetén tartunk... Ettől valahogy sohasem féltem. Akarata van mindenkinek, és tanulni kell bánni vele. Ezért elfogadom, hogy ütköznek az igényeink és néha bosszató, hogy amit én szeretnék, azt ő nem, de ez mindig kezelhető szinten marad nálunk. Az is igaz, hogy más gyerekek kirohanásai Hannát hidegen hagyják, nem tud mit kezdeni vele. Akarat persze itt is van, de Hanna igazán kompromisszumkész, kivéve, ha nagyon fáradt már.
- Bújós. :) Babakorában egyáltalán nem éreztette velünk, hogy egyszer ő is ilyen lesz, de mostanában kifejezetten sokat simogat, puszil, bújik. Tegnap este az ágyából háromszor kimászott, csak hogy megölelgessük egymást, aztán aludt el. Ha mondom neki, hogy nagyon szeretem, odajön, és megszorongat.
- Azt hiszem, elé hamar barátkozik, kell pár perc, mire oldódik, de ha egyszer megtörtént, nincsenek fenntartásai.
Figyelem, emlékezet
- Néha elképedek, milyen dolgokra emlékszik vissza. Sokszor elmeséli, mi történt aznap, ha Danival beszélünk telefonon, neki is elmondja a maga módján, mi volt neki fontos. Helyekre, emberekre, szituációkra emlékszik, látom, hogy örül az ismerős dolgoknak, és összekapcsol egymással helyeket, helyzeteket, embereket.
- Ugyanolyan megfigyelő, mint babakorában volt. Mindenre nyitott, mindenhol füle van.
Játék
- Baba, babakocsi, ezek újabban, mióta Lencsi babát látta toligálni, pelenkázni, öltözni még inkább. Ha Mikoltnak érkezik kisruha, azonnal rá kell adnunk a babájára.
- Könyvek. Még mindig. :) Boribon, és Anna és Peti elnyűhetetlen, este pedig az atltató.
- Rajzolni szeret, vagy tollakkal firkálni leginkább.
- Szabadban mozogni a legjobb, motor, homokozó, hinta, mászóka, csúszda, bármi.
- Víz. Ez pedig olyan, mint a második, de lehet hogy az első közeg lenne számára otthonosság szempontjából.
Nem mértük, de magas. :) Sztem 86cm körül lehet, és 11 kiló. Van már 12 fogacska, ebből egynek már letört a csücske... Hosszú a haja, szereti ha összefogjuk, ezért nem vágtuk még.