Hogy a picike se maradjon ki

Lehet, hogy még nem írtam? :) Úúúgy szeretem Mikolt szemeit. Nem csak azért, mert felemás színű, vagy azért, mert bogár, vagy mert olyan a szemöldöke, mintha rajzolva lenne, de amikor figyel, ha lehet fokozni a méretet, akkorára nyitja, hogy azt hihetnénk, kiesik rajta az egész gyerek. Ilyenkor felhúzza a szemöldökét, ami ettől még ívesebben keretezi a kis gombokat, és csak néééz, míg meg nem unja.

Egy ilyen hasonfekvős, könyöklős, kiesős bambulás végén, ma nekilátott újabb perspektívák keresésésnek. És mivel hason már mindent megfigyelt, oldal irányba tornázta magát. Hirtelen bevillant, Hanna is így kezdte anno a fordulás technikájának begyakorlását. Mikolt egészen odáig jutott ma, hogy az egyik lábacskája is elemelkedett a földtől.

Háton fekve hasból húzza magát gömbölyűre, és billen az oldalára. Olyan jó látni, ahogy egyre ügyesebb. :)