Mikolt azért, mert ahogy letakarom a kis szemét, már alszik is. Akár kézben, akár a kiságyban, amint sötét veszi körül megnyugszik, és kb. 5 perc alatt elalszik. Ezért mindig nálunk van egy vékony kistakaró, bárhova is megyünk, mert így garantált a szundi. Itthon pedig egyszerűen a fejét is betakargatom. A nagymamák megnyugtatására... :) Kap levegőt!
Az alvásáról még annyit, hogy két napja éjfél körül adok enni neki álmában, (teganp pelust is cseréltünk, amit szintén a kistakaró segítségével végigaludt) és reggel fél nyolckor kér legközelebb. Ma reggel pici gőgicsélés, és hatalmas mosolyok után még visszaaludt, és majdnem 10 óra volt, mikor végül fel is kelt.
Hanna pedig azért, mert igyekszik két éves korára behozni a lemaradást az októberben született fiúbarátokhoz képest, beszédben. Mindent utánunk mond, a mai két kedvencem a na...papa, és a pest budabudabuda. :)
Tegnap este a fél liter vizét itta épp a pelenkázón ücsörögve, pizsiben, hálózsákban, mikor utánuk mentem elköszönni, mire Hanna nagyon komolyan, ellentmondást nem tűrve a kincsesládára mutatott:
- Mama.... oda... tsücc.
:):) leültem...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar