Indulnánk, de nem találom a pénztárcámat. keresem, mindenhol, kérdezem Hannát, aki eközben akkurátusan a lábam alatt lót fut, keres, hogy nem látta-e véletlenül. És válaszol:
- ....a.... papa....aaaaa.... Naniii....e...vitte....aaaaa...mama....péztárcáját.
??? múltidő? birtokos???
2. jelenet:
A pénztárca nem lett meg, mi pedig a csiribiri és a játszóterezés után jól megéhezve értünk haza majdnem délben, ahol üres hűtő várt bennünket, ebéd nélkül. Hannának gyorsan adtam üveges babakaját, (nem értem, hogy képes megenni...) majd hirtelen felindulásból összedobtam egy tonhalas tésztát. Az ehhez valók mindig vannak idehaza, végszükség esetére. Negyed óra alatt lett készen, Hanna még bevágott egy adag üres tésztát, (anyja lánya) majd nyújtotta az üres tányért:
- Kész, e (elég), alszik...
Mivel Mikolt épp jelezte, hogy ő is nyugovóra térne, Hannát bevittem a szobájába, Mikoltot letettem a pelenkázóra ugyanott, Hannának pelust cseréltünk, miközben a két lány egymás kezét fogta :):) és letettem a nagyot, lelkére kötve, hogy csukja be a szemét, míg a kicsit elviszem a saját ágyikójába.
- Jó.- mondta, és tényleg... Nélkülem aludt el, és két óra múlva jött csak...
3. jelenet:
Mikor délután egyedül vagyok a kettővel, Hanna rendszerint két órával előbb ébred a délutáni alvásból, mint Mikolt, vagyis mire kijutunk levegőre, Hanna már három órája vergődik bent. Nem szereti, ahogy én sem... Ma megkértem a szomszédokat, akiknek három éves lesz a kisfiuk, hogy ha mennek a játszóra, vigyék el magukkal Hannát, míg én összeszedem Mikoltot. Így is lett, majd amikor elindultam, hogy felváltsam őket, többször is elkerültük egymást, míg végül elintéztem Mikottal egy két Hanna ajándékot, és csak Danival együtt mentünk érte fél nyolckor. Addigra már hazaértek, megvacsoráztak és játszottak is egyet.
Csengettünk, Hanna szaladt az ajtóhoz, és ahelyett, hogy a széles mosolya annak szólt volna, hogy viszontlátja kedves szüleit, vigyorink tolta ránk az ajtót, mondván:
- Mooost, föl, szia. :):)
Kedvesen hazatessékelt bennünket, és csak rövidebb-hosszabb rábeszélés után volt hajlandó beengedni minket, a hazamenetelről pedig egyáltalán nem akart hallani.
4. jelenet:
Valami van a mi kazánunk aljában, ami annyira lenyűgöző, hogy bármelyik gyerekünk ha aláfektetjük, (itt áll ugyanis a mosógép, ami jelenleg két éve pelenkázó funkciót is betölt) azonnal elfelejti minden gondját, és csendben, megbabonázva szemlélődik. Jó hoszan. Hannánál egy egy kiakasztó üvölős délután, este után ez volt a jollyjokerünk. Mikolt békésebb fajta, de ugyanolyan bűvölettel van eziránt a tárgy iránt.
Mikolt így :)
Hanna így
és Mikolt komolyabban...
Mi pedig csak nézünk.... :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar