Szülinap

Zsúr volt nálunk tegnap. A babaszobás kisbarátokkal ültük meg a 2. ilyen alkalmat. Tavaly még 12 volt a csapatlétszám, idén már csak 7en maradtak a leglelkesebbek. A partira végül 5 gyerek érkezett, és mindenki hozott, amit tudott. A helyszínt mi biztosítottuk, a tortáról Ágiék gondoskodtak, a gyertyákat Viki hozta, az ajándékot Krisz tervezte és Vikiék kivitelezték.
Egy kicsit átrendeztük a nappalit, ami egy tágas játszószobához hasonlított így, fújtunk szülinapos lufit, mindenkinek egyet egyet, és vártunk. 4re hívtuk a sereget, Soma, Sára, majd Máté érkezett, és végül Gergő is befutott. A testvérek növelték a számot, itt volt Kolos is, na és persze a kis Mikoltot sem hagytuk ki a mulatságból, bár ő evett és aludt is közben.
A lányok igazi gondoskodó növérkékként istápolták Mimit, aki néha meg meg szólalt, felkiabált. Annyira finoman bántak vele, hogy meg is nyugodott, ha a közelében voltak.
Máté kicsit lassabban oldódott a szokásosnál, ő az az igazi tudós típus, befogadó, nyugis természetű. Sajnos az ikerhugocskák ezalkalommal nem kísérték el, de reméljük a legközelebbi eseményre már őket is magával hozza.
Hogy legyen egy kis kézműveskedés program gyanánt, azt találtuk ki ajándéknak, hogy egy nagy lapra minden kézlenyomatát rápecsételjük ujjfestékkel, majd mindenki visz haza a remekművekből egyet. Hogy ne csak egy sima fehér papírlap legyen, Krisz tervezett rá egy kis mintát, minden gyerekről és családról egy kis fotóval, nagyon nagyon szép lett!!! Máté kivételével, aki a maszatolás alatt még az oldódás fázisban volt, mindenki élvezte, hogy kenhet, pecsételhet.
Volt persze elmaradhatatlan, és egyre nehezebben kivitelezhető közös kép készítés is. Miután Gergő hajlandó volt megörökíttetni magát, Mikolt megunta a sztárkodást.
Természetesen a gyertyagyújtás, majd elfújás, és a torták elfogyasztása sem váratott magára sokat.
Végül játék következett kifulladásig.
Szó szerint :):)
Hihetetlen édesek együtt, pedig a többség nem is találkozik nap mint nap. És fantasztikus, hogy már két évesek, az meg pláne, hogy ennyi időn keresztül sikerült megőriznünk egymást!!! Köszönöm, hogy eljöttetek, miután negyed kilenckor elintegettük az utolsó csapatot is, Hannával nekiálltunk elpakolni... De nem volt mit!!! :):) Köszi!!!
És végül Ági, Misi, a képek fantasztikusak lettek, azt hiszem karácsonyra kérek egy vakut a Jézuskától...
Ilyenek voltak tavaly :) A lányok épp takarásban... Balról jobbra: Máté ücsörög, aztán Kolos, Sára eszik, Domi figyel, az alagút előtt Hanna, őt Gergő takarja, aztán pedig Soma... Mekkorát nőtt Hanna haja :)