És csiripel

Ha egyszer beindul... A tanulmányaim szerint az anyanyelv elsajátításának néhány állomása közül az egyszavas kijelentések időszakát a távirati beszéd és a szótári robbanás követi. Ez utóbbi másfél-két éves kor körül kezdődik, és innentől öt éves korig a gyerekek napi átlag 10 új szóval bővítik szókincsüket.
Nos azt hiszem a robbanás mostanában indult, Hanna ha nem is tíz, de napi számos új szóval kápráztat el bennünket, akiknek pedig a gyermek némaságával kapcsolatos félelmei helyett illene tudnunk azt is, hogy előbb utóbb minden gyerek megtanul beszélni. A mienk kissé utóbb, de kit érdekel, amikor olyan hihetetlenül édes, ahogy a zuhanyzóban ülve dalolja: Vigyááázz :):) ahogy Kati nénitől hallotta a csiribirin, vagy kiabál az apja után, hogy Daniii, ahogy tőlem.
A legújabb amúgy is a családfa felsorolása, ami valahogy így hangzik.
- Hogy hívják a papát? - kérdezem tőle. (mostanában újra papáz)
- Dani (néha Nani, vagy Nyani)
- És a mamát? (ez már nehezebb)
- Kinga (és tényleg ki tudja mondani, bár néha Nyinnya, Ginga, Kinnya is vagyok)
- És téged hogy hívnak?
- Hanna - mondja büszkén, ragyog a szeme...
- Milyen Hanna?
- Gö... Sá :):) (Gönci (Hanna) Sára)
Hogy azt honnan tudja, hogy ő Sára is, nem tudom, eddig nem sikerült kiderítenem, ki árulta el neki. :):) Én nem emlékszem, hogy mondtam volna.