Vagyis csak Mikolt... legalábbis remélem. Minthogy a mérlegfüggőségem Hannánál elérte a tűréshatárt, úgy határoztam, ezúttal nem teszem ki magam az állandó aggódásnak. Így mérleg nincs, csak látvány. :) Az pedig a következőkben foglalható össze: A pirosság múlik, a kis szeme alatti ráncok tűnnek, és ha nem felejtettem volna el reggel bepelenkázni, a köldökcsonja sem ázott volna ki :( Sokat szopizik, komótosabban mint Hanna, de előszeretettel. Az éjjelek egyelőre nagyon jól alakulnak, (na most kiabálom el...) szopizik, és alszik tovább, ma éjjel 4x, és reggel háromnegyed nyolckor kelt. Akkor is csak mosolyog, elnézelődik, és ha megunta szól...
A mérlegkérdés rám is vonatkozik, minthogy Hanna egy este tönkretette a felnőtt mérleget, így azóta azt sem tudom követni, én hogyan változom. Na jó, centim van :) A pocakom, ahol egy hete 110 volt, most 95... Anyukám szerint max 65 kiló lehetek ránézésre... Majd kiderül egyszer, de nem bánom, ha ezúttal nem röppen le rólam 24 kiló három hét alatt...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar