Ilyen Hanna két évesen

Mikolt ma kapta meg a három hónapos oltását, és ha már ott jártunk, megmérték Hannát is. Jól meglepődtem, mert egy ideje nem volt lényeges változás a paraméterekben, de úgy tűnik, igazam volt, hogy úgy láttam, rövid a nadrágja, amit két hónappal ezelőtt vettem...
Nos Hanna két évesen 91 cm, kicsivel több mint 13 kiló, és a jeles napra kibújt a 15. fogacskája.
Az elmúlt egy hónapban rengeteg új dolog történt, a leglényegesebb a beszéd rohamos fejlődése, aminek szívből örülünk, és minden egyes új szó, mondat, kifejezés mosolyt csal az arcunkra. A leltárral elkéstem már régen, mára már nem is tudnám számba venni, mi mindent mond, pedig milyen érdekes lenne... :) Na de akkor az összefoglalás, íme, ilyen a mi kétévesünk:
Alvás tekintetében igen színes hónapot tudhatunk magunk mögött. Volt ebben velünk alvós, hajnalban átköltözős, szivacsozós a mi szobánkban, és átalvós is egyre több, azt hiszem mostanra jutottam el odáig, hogy nagyjából mindegy, csak aludjon. Azért igyekszem meggyőzni, hogy van saját helye, szobája, és micsoda nagyszerű dolog ez, de a siker még várat magára. A nagy kutyát, amivel alszik, a Borobonos könyv nyomán Szuszinak nevezte el, és ha nappal a cumi vagy a nenn kikerül a szobából, Szuszi az egyetlen, akivel vissza lehet csábítani őket a helyükre.
A délutáni, sőt egyre gyarkabban az esti altatást is átengedem Daninak, ezt Hanna kezdeményezte, én pedig örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel elalszik. Nagyszülőknél eddig nem próbáltuk, nekem még korainak tűnik...
Evés... A kanalat, villát már nagyon ügyesen használja, bár mostanában a kézzel evés is nagy kedvenc lett, mondja hozzá: kézzel... :) Nagyjából mindent megeszik, vannak időszakos favoritok is, most épp az uborka(obó), husi, felvágott. Kenyérféléket nem szívesen, de üres kifőtt tésztát bármennyit. Inni még mindig vizet főleg, vagy szörpöt, ami után fogat is kell/llene mosni. A gyümölcsök kóstolgatása is elérkezett, almár egészben, héjjával együtt eszi, de eszik banánt, barackot, szőlőt, szilvát is, gyakorlatilag bármit. Az étvágya pedig változó, sokszor a tízórai is elmarad, sőt van, hogy a reggeli is csak néhány falat.
Mozgás. Várgesztesen olyan élményben volt részem, ami a sokat emlegetett sztorik közé fog kerülni. Dani is, én is nagy vizesek vagyunk, de amit Hanna művel, az túltesz rajtunk. Nincs félelemérzete a vízben, olyan otthonosan mozog ebben a közegben, hogy öröm nézni. Szárazföldön is ügyes, néha látom, mi a különbség egy egy évvel idősebb gyerekhez képest, de őszintén szólva nem sok. Páros lábbal ugrál, padon hason végighúzza magát, bordásfalra felmászik, és le is jön egyedül. Lépcsőn régóta biztonsággal jár le és fel is, a magasabb fokok miatt néha macerásabb a kivitelezés, de megoldja. Motorozik, rohan, és ügyesen esik. Ma kipróbáltuk a háromkerekű kisbringát is, és egészen ügyesen tekerte, de az erő még hiányzik az igazi száguldáshoz. Ebben a hónapban megtanult bukfencezni is, és a nagy kedvenc a trambulin, meg a forgás szédülésig.
Finommozgás tekintetében változatlan a helyzet, festeni kellene már, csak nem tudom, mennyire maszatolnánk össze mindent, így egyelőre a bátorságomat gyűjtöm hozzá. Inkább szabad téren krétázunk. De ahogy nézem, ahogy a kanalat villát fogja, nem hiszem, hogy gond lenne az ecsettel sem. Ceruzát szabályosan tartja, bár rajzolni nem szeret igazán... nem tud megülni egy percnél tovább. Gyurmázni szoktunk, ebből apró galacsinokat gyárt, és mostanában formázunk is belőle állatokat. A kis sordófával szépen kilapítja. Duplóból tornyot épít.
Játék... mi nem az? :) Babák, könyvek. Mikoltnak mesél, a babákkal anyukásat játszik, szoptat, öltöztet, főleg le, bár nem túl gyakran, de megesik, hogy fel is. Pelenkáz, cumisüvegből itat. Elkezdett építeni, leporellóbl udvart, kockákból tornyot. Énekel, mondókázik, egyre többről derül ki, hogy tudja kívülről. Ha mondom, mondja az utolsó szót. A pakolás még mindig nagy szerelem, mindent ki, és ha kérem vissza is. Mivel még mindig sokat vagyunk kint, a homok, hinta, csúszda és a motorozás a legjobb elfoglaltság. A délelőttök mindig kicsit nyüglődősebbek, ebben rám hasonlít, de délután eljátszik magában, akár másfél órán keresztül. Tegnap először mintha játék kezdeményt fedezett fel, a nagypapa mutatta neki, hogy a zuhanyrózsával le lehet fürdetni bárkit, ezt azóta is lelkesen teszi. De etet bennünket a játéktányérjából is. :)
Kommunikáció. Még mindig nem a szavak embere :), de aki figyeli, megérti, sőt a már beszélni tudó társakat se zavarja, hogy Hanna sokmindent inkább mutogat, vagy ráutal. Azért egyre gazdagabb a szókincs, mára már rövidebb mondatok is elhangzanak, az egyik kedvencem, amikor egy este a vacsoránál kimutat az ablakon, majd azt mondja: Nap alszik... A másik pedig, ha elég volt máshol azt mondja: Menni haza most. Ezzel a minap hazaküldte a nagyszülőket is...
Szociális. Könnyen barátkozik, a legnehezebb természetű gyerekektől sem riad vissza, ha megütik figyel, hogy mi a baja annak, aki ilyet csinál. Már eljutottunk oda, hogy nem ad oda mindent, de ha kérem, meg lehet vele egyezni. Finom, bár a csendes akarata mindig jelen van, nem lehet egykönnyen lerázni. Általában a középpontban szeret lenni, nem zavarja a tömeg, azokon a foglalkozásokon, amikre járunk kis segédként a nyomában van a vezetőnek. Ebből nyilván lesznek még problémái, de láthatóan fogja, ha nem lehet Kati ölébe ülni csiribirin, bár nem lelkes tőle. :) Egyelőre nem durvul, bár bőven lát példát erre a konfliktus kezelési módra a játszón, és remélem, hogy nem fogja megtanulni...
Úgy döntöttem, ebben az évben még mindenképpen marad tthon, aztán majd meglátjuk. :)
Temperamentum. Alapvetően könnyen kezelhető, jó természetű, kedves kislány, a nagy nagy akarata ellenére. Hiszti van persze bőven nálunk is, de ha nem a világ dől éppen össze, amire van példa, akkor lehet rajta segíteni. Ha megkérem, csukja szorosra a száját, megteszi, mostanában elég ha csak azt kérem, kicsit figyeljen rám. Kompromisszumkész, és ezt nagyon nagyra értékelem, és hálás vagyok érte. Rájöttem, ha időt hagyok neki, akkor sokkal könnyebben elenged bármit, legyen az apróság, vagy igazán fontos a számára.
Testvérség... Hanna jó testvér. Számon tartja a kisebbet, ha sír, megy hozzá, és igyekszik megvígasztalni, puszival, simogatással, cumival, és mondja hozzá: Mimi ne sírj. Ezt néha hangosabban teszi, de az is édes. :) Ha autóban utazunk, szól, ha elaludt, vagy felébredt, itthon pedig sokszor igyekszik már játszani is vele, ad neki is babát, Pista bácsizik vele, melléfekszik a szőnyegen. Ha gőgicsél, nevet rajta, a kis Mimi pedig látványosan nagyon figyeli. Egyelőre nem féltékeny, ne tudom ez így is marad, vagy sem, inkább velünk szemben lett kicsit más, mint Mikolt érkezése előtt volt.
Ja és a szobatisztaság. :) Még pelenkás, de vannak napok, amikor sikerrel végződnek kisdolgok bilibe is.