A szokásostól eltérően ma nem fogom leírni, milyen lettél, egy hónap mostmár talán nem is olyan nagy idő... Persze vannak újdonságok, de most épp azt hiszem inkább csak készülődsz, talán beszélni, talán valami másra... :) Inkább mesélek, rólad.
Eltelt másfél év, olyan gyorsan, hogy magam is csak ámulok rajta. Ezen a képen egy napos vagy, egy 54es kis body van rajtad, ami nemrég a kezembe került, nagyon picike. :) Amikor megszülettél, 16 óra készülődés után, azt gondoltam, ennél szebb, és nehezebb feladatot nem is kaphattam volna. Valamiért az volt az első gondolataim egyike, vajon ezt hogyna csinálja az, akinek kettő van... Nemsokára kiderül. Icipicinek soha nem aludtál el szopi után, inkább nézelődtél, azzal az átható tekintettel, amivel a mai napig képes vagy zavarba hozni felnőtteket is. Mondták sokan, olyan vagy, mint egy többhónapos kisember. A papa kis buddhának hívott, én pedig azt szerettem volna, ha inkább alszol nyugodtan néha, és nem fárasztod magad ki teljesen, hogy a végén mindig sírva aludj el. :)
Fél évesen... Azt hiszem a szemed nem változott semmit, sem a tekinteted. :) A fél éves szülinapod sok szempontból volt különleges, nekem nagy kő esett le a szívemről, mert már ehettél mást is a tejcin kívül, amivel három hónapja küzdöttünk akkor már, de kitartóak voltunk mindketten, és még 16 hónapos korodig szopiztál végül. A papát akkoriban műtötték a térdével, nem voltak könnyű napjaink, ráadásul nem aludtad végig akkor még egyetlen éjszakádat sem. De ahogy itt is látszik, hihetetlen grimaszokat vágtál, nagyon jó volt látni, ahogyan fejlődsz, a mozgásod egyre ügyesebbé vált, és nemsokára már egyedül ücsörögtél. :)
Az egy éves szülinap. Kézenfogva totyogtál be a szobába, ahol az ajándékok vártak, és ekkora csodálattal nézted a gyertyádat. :) Igazi kismeber lettél egy év alatt, és mi is sokkal biztosabban tudtuk már, mikor mire van szükséged. Egy év alatt én is sokat változtam, azt hiszem a legjobb az, hogy az elveimet sikerült feladnom, ha nem is mindet, de sokat igen.
Másfél évesen... A papa szerint nem is hasonlítasz a fenti képekre... Sokkal megfontoltabb lettél. Talán. :) Nekem úgy tűnsz itt, mint akinek már vannak emlékei, tudása a világról, önmagáról is egy kicsit, akar, és elér. Ma mondtad először, mikor a képeket néztük, hogy Ánná :) Persze csak utánam, mert magadtól még mindig nem sok szót mondasz, de minek is, ha mindent megértetsz velünk egyéb módokon. Ami nagyon sokat változott, az a bújósság, a ragaszkodás. Nagyon jó érezni, hogy jó neked velem, velünk, és azt is, hogy otthonosan mozogsz a világban.
Isten éltessen sokáig Hannám! :)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar