Beszélgetünk

Ma először eszembe jutott, megkérdezem Hannát, hol lakik. Már sok mindenről kiderült, tudja, vagy mondja, ha elkezdem, hátha ez is megy.
- Hol laksz Hanna?
- Ott.
Mosolygok magamban, épp az autóban ültünk az erdő közepén.
- Azért egy kicsit messzebb, nem?
- Messze...bb.
- A Konth Miklós utcában.
Csend, elmélkedés. Gondoltam elmondjuk együtt.
- Mondd Konth.
- Kont, vesszőcske.
:):)
Utólag elmondtuk az egész mondókát, és döbbenettel tapasztaltam, tudja. Pedig nem velem szokta ezt rajzolni, hanem Csillával, akit egy hete nem is látott.
Délután, mikor Mikolt nem volt éppen csendes, szemlélődős hangulatában, hanem konkrétan a pelenkázón kiabált jó hangosan, Hanna felmászott hozzá a fotelbe, ami a pelenkázó mellett áll.
- Ne sííírj Mikoot.
Persze a picinek ennyi nem volt elég, folytatta. Hanna újra bevetette magát.
- Ne síííírj.
Még mindig semmi...
- Mikoooot, ne síííírj...... légyszi.
:):)