Hanna egy hete elmúlt már 19. hónapos, én pedig azóta csak igyekszem idekerülni, és írni róla. Most épp az egész család valami víruson dolgozik, Hanna már kifelé megy belőle, mi ketten elég nehezen viseljük, de azt hiszem, én a legkevésbé jól...
Nos lássuk csak, mi minden történt ez alatt a hónap alatt.
Annyi biztos, hogy Hanna már nem baba többé, mégha ő maga azt is mondja magára néha. Fantasztikus, és némi nosztalgiával tölt el a gondolat, hogy valaha teljesen tőlünk függött, mára ez jócskán megváltozott. Saját gondolatai, akarata, igényei vannak, nagyon szeretem nézni, ahogyan lefoglalja magát, felfedez, dolgozik. Van, hogy lelkiismeret furdalásom van, hogy nem csinálok elég változatos programot neki, de olyankor rájövök, hogy megtalálja a maga útját magától is, csak a közeget biztosítsam, ezt pedig itthon is lehet.
Saját nyelve van, bár sokmindent mond már, és jelel is, maga talált ki jeleket, amiket megértek :) Van jele a cuminak, és a szomjúságnak.
A hónap felét nem töltöttük itthon, ekkor kezdte igazán végigaludni az éjszakákat, mielőtt elmentünk volna, rettenetesek voltak a lefekvések, és éjjel is keltünk. Azóta sajnos beteg is, és a bőre is viszkedhet, mert amúgy, ha semmi baja, le lehet tenni ölbevétel nélkül, és reggelig hangját sem lehet hallani. Éjjeli bagoly, későn fekszik, és későn is kel. Az utóbbit nem bánom...
Új kedvenc a leves, főleg a gyümölcs, ebből bármikor bármennyit megenne. Maga eszik, kanállal, villával, és megtörölgeti a száját, nem szereti, ha maszatos. A tészta is sokszor van jelen az ételek között, de főzeléket is szívesen eszik, viszont a kenyérfélék most nem mennek. Rájöttem arra is, hogy szendvics nem kell, de ha külön adok sajtot, aztán paradicsomot, (másik nagy szerelem) aztán esetleg kenyeret, úgy megeszi. A gyümölcsök közül most a cseresznye a sláger, a magot ki is köpi, de csak ha ott vagyok mellette. A barackot nem ette meg legutóbb, a sárgadinnyét viszont igen. Az eperrel óvatosak vagyunk, mióta a bőre nincs jól, bár ezt sem szereti túlságosan. Banán, alma néha, szőlő jöhet, meggy korlátlanul.
Még mindig nagyon mozgékony, úszunk vele, és sokat vagyunk kint, motorozik nagyon ügyesen, és a nagyok játszóján az összes mászókán biztosan közlekedik. A homok, és a kavics is nagyon jó mulatság, a nagypapáéknál már alakul a játszósarok, homokozóval, és hintával, ez utóbbi már készen is van, jó hosszú kötéllel, Hanna nagyon értékeli. :) Lépcsőn felfelé kapaszkodás nélkül is megy már, lefelé még fognia kell valamit. Ugrálni is most kezdett, még néha csak egy lábbal megy, de volt már, hogy rendesen két lábbal is sikerült neki.
Nagy kedvenc a busz, és a kukásautó, ha lát, emlegeti, és szomorúan hozzáteszi: nem. Vagyis most nem megyünk. Sokmindenre emlékszik, pl. a vérvételre, amikor tőlem vettek, mondja Néni, és mutatja a karomat. Ha úszni van kedve, mondja Zsuzsi, vagyis az edzője. A papával töltött két hét meghozta a szerelmet is, mióta hazajöttünk, és Dani dolgozik, naponta többször emlegeti: Papa, és van, hogy hozza a telefonomat, olyankor fel kell hívnunk Danit. Mostanában beszélget is vele, nem csak meghallgatja. Énekel, ezt nagyon gyakran, és ha kérem, akkor is :)
Dióhéjban ennyit, a valami még eszembe jut, kiegészítem.
Örülünk mindenkinek, aki jön, és olvas bennünket!!! :):)
Tidak ada komentar:
Posting Komentar