Közben jött a telefon, mi volna, ha Misoval játszótereznénk, hamár úgyis megdöntöttük az éves átlagtalálkozásszámot, legalább dolgozzunk rá még, míg itthon található. Nem jutottam el elsőre a "B" verzióig, azaz hogy ahelyett, hogy kettővel próbálok kart kinyújtva legalább egy percig nyugodtan ülni a rendelőben, majd meglepetést nem lerombolva átvenni néhány, Hanna számára feledtébb érdekes mesekönyvet, elviszem Hannut a játszótérre, és mindezt egy gyerekkel abszolválom.
Míg mi sorban álltunk, mert a nagy pocakosokat ugyan előre engedik, de a két hónapos csecsemőket (mondjuk az enyim a kendőben feltűnés nélkül szendergett épp) nem, aztán a 22-es buszon majdnem baleseteztünk, mert a vezetőbasi nem vette észre időben a nagy dzsippet igazoltató rendőröket, (még szerencse, hogy nem ültem le az egyetlen felkínált ülésre, az üvegfal elé, ahol egy embernek is elég szűk pocakban a hely, nemhogy egy kendőbabával) villamosoztunk, könyveztünk, majd mindezt vissza is, leszámítva a pikáns részeket...
Szóval Hanna jól mulatott. :) És mert készültek képek is, azt is tudom, hogyan :)
Bottal etették Bodzát...
Ittak, itatták egymást, cseréltek...
Még bújócskáztak is, bár az én mindenáron segítőkész kicsi lányom folyton elárulta, hogy "itt" van :):)
Pici sírás is volt, csak a próba kedvéért, amiről Misko gondoskodott, ma csak picit harapta meg :) És Andinak is sikerült elterelni ezek után Hanna figyelmét arról, hogy ilyen esetekben a mama kell. :) Úgyhogy köszönöm szépen!!! :) Andi szerint a gyermek közösség és óvónénikész.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar