Három hete fogtam először a kezemben, de már olyan messzinek tűnik. Azóta Mikolt igazi családtaggá vált, és talán lassacskán kezd kialakulni valami rend is az életünkben. Bár semmit sem erőltetek, és nincsenek okos könyvek a kezemügyében, valahogy mégis minden olyan jól alakul kétgyerekesként.
Leszámítva Hanna nehéz éjszakáit, azt mondhatnám, minden amitől féltem, alaptalannak bizonyult. Ehhez persze az is jócskán hozzájárul, hogy nem vagyunk egyedül. Dani egy héten kétszer elmegy ugyan, de olyankor a déli időszakban mindig van velünk valaki, aki vagy Mimót fogja, vagy Hannát köti le, így aztán könnyű nekem egyszerre csak egyre koncentrálni. Igyekszem legalább fejben megalkoti valamiféle rutint arra az esetre, ha már majd tényleg egymagunkban kell lennünk egész napra.
Mikolt egyre többet figyel, még mindig sokat alszik, de ha fenn van, akkor is szívesen elvan egyedül is egy darabig. Elővettem neki a pihenőszéket, aminek a kockás huzata igazi varázslat. De a szőnyegen is elnézelődik, pláne ha Hanna is mellékucorodik. Tartja, emeli a fejét, elég hosszan, ez a hét újdonsága. Szerintem kerekedik is, bár most nem mértem. A tej még mindig sok, és az aranytartalék is gyűlik, lassan megnyugszom, és akkor lesz egy tejtesónk is. Igazi nyugis baba, az esti durván egy órás fáradtságos sírást leszámítva nem nagyon lehet hallani, kivéve, ha éhes, vagy ha fáradt. Da ha ilyenkor felvesszük, meg is nyugszik, ha pedig kitalál mi az igény, és meg is kapja, ami hiányzik, teljes a béke. Sokat mosolyog, szereti a zsebet, és a mamaközelét. Mi pedig élvezzük mindkét gyerekünket, ezerszer felszabadultabban, mint annakelőtte.
Hanna jó testvér, ha nem fáradt, vagy épp nincs valami extra problémája, zömmel szeretgeti, puszilgatja, simogatja. Ma délután háromszor sikerült a legutolsó tárcsázott számot a telefonban felhívnia, ami a papa száma volt, és az üzenetrögzítő hallatán lázba jött. Odavitte Mikoltnak is a telefont, (miután a féltve őrzött kendőjét már nekiadta) és a füléhez tette, hadd hallja ő is a papát.
Halló, papa?
Adom Mikoltot!
Tidak ada komentar:
Posting Komentar