Hanna az elmúlt pár éjszakát a miágyunkban töltötte. Amikor beteg, főleg ha lázas is, szeretem magam mellett tudni, így egyszerűbb gyakran itatni és bogyókat adagolni, mamakímélő és ő is sokkal nyugodtabban alszik így.
Persze a lehetőség izgalma nem hagyja nyugton feküdni az örökmozgót, ficereg, tekereg, kendőt keres, kitakarózik, papapárnát aztán mamapárnát kér:
- Csak egy kicsit ide teszem a buksimat, míg neked nem kell.
Eleinte csak mosolygok magamban, aztán szépen kérem, legalább ne ugráljon, hadd aludjon el Áron is. Aztán csak csendben várom, hogy ő is elcsendesedjen. Az utolsó forgolódások egyikénél azt mondja, hogy:
- Fiúk, lányok, mostmár alvás.
És elalszik. Tényleg...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar