És nem készült róla kép :):)
Viszont megvolt élete első villamosozása.
Buszoztunk is, de ebben már volt része korábban.
A hat hetes kontrollra mentünk be a városba, autóval indultam, tömegközlekedés lett belőle. Mert késésben voltunk, a Margit hídon amúgy sem tudtam volna átmenni, és mert Dani az orvosnál csatlakozott hozzánk (ő is autóval ment), és szerettem volna hazafelé váltani vele pár értelmes és egész mondatot. Az első busz, amit megelőztem olyan vonzerővel hívott, hogy bár kalandosan, hatalmasat sprintelve, de végül elértük. Az ölemben a hordozóval, a semmittevés mámorában, fél óra alatt beértünk a Nyugati térre.
A vizsgálat után könnyebbek lettünk egy zsák pénzzel, és a jóhírrel, miszerint lehet még gyerekünk... Nem mintha másra számítottam volna, azért jó tudni, hogy minden rendben odabenn.
Áronunk végig aludt, a rendelőben elgagyarászott, szopizott, hazafelé pedig pihengetett. Változatlan a gömbölyödés üteme, elhagyta az 5 kilót, mosolyog és dumálgat.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar