Ígértek a hétre nagyon hideget meg nagyon sok havat. Ebből ma napsütés és nulla körüli csúcs volt igaz délelőtt, úgyhogy miután mindenkit megreggeliztettem (három felvonásban, így hosszú, de kevésbé erőpróbáló volt a dolog, amit hétfő lévén nem is bántam) és a legszükségesebbeket elvégeztem (pl. gondosan bepakoltam a hátihogyishívjákba almát, kekszet, innit és szendvicset), felöltöztünk (ebbe is kezd mindenki belejönni, Hanna például egész készségesen öltözik egyedül, ha kellő kedvet csinálok az utánakövetkezőkhöz, én pedig a háromnegyed órás készülődést (pedig akkor se vakaróztam...) sikerrel leszorítottam húsz percre) és kikocsikáztunk az erdőbe, Lujzanézőbe.
A Vadaspark gyönyörű. Hó és hó és hó. És napsütés. (ettől a kedvem is olyan jóóó ) És az út letakarítva, de fehér. Csak a parkolóban, meg a fák között ér derékig, az út mentén viszont nem lehet megállni. Arra készülnek tán, hogy emberfia nem teszi be a kerekeit ide, míg tart a tél? Igyekeztem úgy megállni, hogy valamennyi esélyünk legyen haza is jutni, és mellettünk is elférjenek.
A kiszállás után nem sokkal Mikolt a kezembe kéreckedett, pedig hoztam neki játékbabakocsit, amivel úgy hittem, jól elsétálgat majd és elfelejti, hogy hideg van és lábon kell megtenni a csacsikhoz vezető, legalább száz métert. Tévedtem. Viszont Hanna annál lelkesebben jött mellettünk, a nagy hóban még fel is emelte a babakocsiját. Áront egy kézzel toltam, vele a legegyszerűbb (most még), mert ahogy levegő éri, alszik. (kár, hogy mindezen sportok egyike sem a hasizmokat fejleszti...)
Megnéztük a háziállatokat, aztán elsétáltunk a gombaházig, itt Mikolt is a lábára állt, almáztunk, Hanna rohangált egy nagyot, aztán elindultunk vissza. Ahogy kiértünk a szélvédett, hómentes övezetből, Mikolt rázendített. Mostmár biztos, hogy a hideg-havas kombinációt nem bírja... Kértem, hogy legalább ne kiabáljon, hamár cipelem, édes volt, ahogy igyekezett összeszorítani a száját, ami időről időre csak nem engedelmeskedett az akaratának.
De legalább megértettük egymást. Ő fél órára jó hidegben, én pedig nem viselem jól, ha üvölt a kezemben. Lassan itt a nyár, de legalábbis a tavasz, és könnyebb lesz. Mindenkinek. Azért ezt a mai napsütést bespejzolnám.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar