Kialakítottunk egy mindenkinek nagyjából optimális rendet az esti vacsora-fürdés-lefekvés rituáléra.
Mióta a lányok betegek lettek (már gyógyultnak minősítettem őket), mindenki a kiskádban fürdik, egymaga, a legfiatalabb kezdi és a legidősebb az utolsó. Aki épp nem a kádban csücsül, az a korának megfelelő elfoglaltságok közül választhat.
Áron például szopizni szokott, míg Mikolt pancsol, Hanna pedig könyvet nézeget.
Ha több a pakolni való lent, és nem végzek vele mire Áron elkészül, azt hallani.
Tegnap annyira sok volt a minden, hogy már majdnem mind készen voltak, mire végre feljutottam én is. Áron pedig végig csendben volt. Elképzelni sem tudtam, hogy lehetséges.
A fürdőben aztán a következő látvány fogadott:
Hanna, a "nekem való játékok" kategóriába sorolta Áronbébit is, aki a babzsákban feküdt és iszonyúan koncentrált a feladatára. Vagyis arra, hogy Hanna kezét meg kellett fognia, mert a kertben sátoroztak épp, és jöttek a farkasok is, meg hideg lett, így Hanna kerített törölközőtakarókat is, amivel gondosan betakargatta magukat.
Legalább negyed órán át játszották ezt, Áron Hanna bűvkörében, amerre a nagy indult, arra fordítva a fejét.
Aztán rádöbbent, hogy még nem evett és véget vetett a mókának... Hanna pedig becsobbant a kádba.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar