A legnagyobb zsivány, a legjobb alvó és a legmosolygósabb. 80 centi és majdnem 10 kiló, 15 foggal. Másfél év telt el, mióta először találkoztunk szemtől szembe. Általa tapasztaltam meg, milyen örömökkel jár kétgyerekesnek, nyugodt édesanyának, két kislány mamájának lenni. Ő tanított meg arra is, hogy minden úgy van jól, ahogy éppen van. Mellette értettem meg, bármit is csináljak, a legfontosabb engedni.Épp olyan, mint az első pillanatban, erős akaratú, öntörvényű, bájos, nyugodt, hangos szavú, picike. Édes, érzékeny, huncut.
Imádom a humorát, a felemás gombszemeit, a görbe lábacskáit, a Jar Jar Binkses masírozását, a göndörödő, állandóan kócos selyemhaját. Ahogy odavan a buszokért, a traktorért, a labdáért. Ahogy beleszeret, majd pár perc múlva teljesen érdektelennek nyilvánít játékot. Hogy az apját is mamának hívja. Hogy keresi, szólítja Hannát. Hogy Áront Ájának, magát pedig Jejének hívja.
Hogy egyedül eszik és a kanál legvégét fogja, hogy még mindig magára önti a pohárból az innivalót. Hogy látom, ahogy megérik dolgokra, ahogy rácsodálkozik a világra: jé, ezt így is lehet? Hogy utálja, ha piszkos a pelusa, hogy az evés végén a popsitörlővel a nyelvét is gondosan megtörölgeti.
Hogy szeret rendet csinálni velem, de a legnagyobb természetességgel szórja szanaszét a játékokat. Hogy összeszorítja a száját és hátat fordít, ha nem akarja azt, amit én. Hogy utálja a telet és imádja a 4 évesekre való kesztyűt. Hogy állva motorozik, nem tud kormányozni, és csigatempóban billeg vele. Hogy Hanna nagyos hintáján hintázik, a lehető legtermészetesebben.
És úgy egyáltalán...
Tidak ada komentar:
Posting Komentar